Lehet-e harmonikus jövő képe egy olyan embernek, akinek a szüleinek terhessége első idejében megfordult az abortusz?

Akkor befolyasolja, ha te azt akarod.

A 12. hetig engedett abortusz azert a 12. hetig engedett, mert elotte azert kulonoskeppen nem erett az idegrendszer.

ha igaz amit leirtal, akkor a magzati korod java resze oromben telt, szipolyozhattad anyad testet es vartak.

ki kellene hasznalnod azt, hogy valoszinuleg anyad katarzist elhetett at es valoban hatalmas megkonnyebbulessel mentek haza.

ha te megis bizonytalankodsz, akkor annak mas az oka

tudod aki valoban komolyan gondol egy abortuszt azaz nem akarja a gyerekét az nem akarja es nem fogja meggondolni magat

Persze. Minden második gyerek problémás lenne, ha ettől bármilyen befolyás keletkezne az anyaméhben. Még aki hónapokig, akár évekig várja a fogantatást is megijedhet, a pozitív teszt láttán, vagy a hónapokig tartó rosszulétektől gondolhatja, hogy bár ne ment volna ebbe bele.

Amiről a cikkek szólnak, az akkor jelentkezik, ha a szülők ezt végiggondolva is nem akarják a gyereket, és ha megszületik nem tudnak vele mit kezdeni, és érzékeltetik, hogy felesleges nyűg, vagy éppen rendszeresen a fejéhez vágják, hogy bár ne született volna meg.

Nálatok nem erről van szó, téged vártak a szüleid!

Apukád biztos szeretett mindig, hisz ő akart téged megtartani akkor is. Ő győzte meg anyukádat is. Tkp neki köszönheted az életedet.

Anyukádról viszont rettenetes rossz véleményem van (magam is szülő vagyok). Nemcsak amiatt, hogy teljesen mondvacsinált ok miatt vetetett volna el téged. Hanem amiatt is, hogy utána sok évvel később ezt neked elmondta. Nem, az ilyen dolgokat SOHA nem mondjuk el a gyereknek. Ezzel nagyon meg lehet zavarni egy gyerek vagy akár fiatal felnőtt életét is.

Neked hány éves korodban mondta ezt el anyukád? Volt ennek valami különös apropója?

Igaza van a 4.-nek, fogalmam sincs, anyád miért nem tudta magában tartani ezt az információt, semmi szükséged nem volt rá.

Egyébként mondjon és higgyen bárki bármit, hatással van a gyerekre nagyon is, főleg, ha így közlik vele. Nálam bár totál más a helyzet, valami mindig "off" volt a családunkban, valahogy nem kötődtem úgy hozzájul, mint a többi gyerek, na meg anyám bántalmazott is gyakran. Sosem értettem, rám ebben a családban mi szükség volt, megvannak ők apámmal szuperül, és inkább éreztem magam mindig fura 3. keréknek, mint a gyereküknek. Na anyám később kijelentette, hogy mivel ez neki második házassága, és apám befogadta az ő két nagyobbik lányát is (féltesóimat), ezért ő úgy érezte, neki kötelessége egy közöst szülnie (ez lennék én). Millió dolgot megmagyarázott ez a viselkedését illetően, maradjunk annyiban. Jah, és apám sosem erőltette a gyerek témár, anyám magánakciója volt az egész. Köszönöm, én viszont nem vagyok egy pasifogó tárgy, közöset pedig a rezsibe teszünk... Azóta is szó szerint görcsbe rándul a gyomrom, ha szóba kerül, hogy én vagyok a "közösük", mert ebben az egészben egy nagy, rideg számítás volt anyám részéről jórészt...

Ugyan engem nem akartak elvetetni , mert a vallás tiltotta, de engem bizony nem terveztek, ezt néha azóta is megkapom. 25 vagyok. Nő, ez azért fontos, mert anyukám nem szeretett volna gyereket, apukám igen, viszont fiút akart. A nővérem 2.5 évvel előzött meg, őt tervezték. Hat lány lett. Nála minden vezetve volt . Első haj, első szó, sorozat fotók. Az én múltam kimerül kb 3 képben, illetve az apukám által megőrzött újságban . Ezen kívül nincs emlékem . Kiskorom óta érzem, hogy nem akartak, illetve a nővérem mindig mindenben jobb volt. Közben nem. A ranglétrán rég leköroztem, illetve életvitelben is. De a mai napig bánt, hogy tudom, engem nem akartak megtartani. Ezt kellett tenniük.Szeretnek, de nem az igazi, emiatt én sem éreztem sosem, hogy szeretnek igazán. Már kiskoromban felfogtam, hogy magamra számíthatok, ezért elkezdtem dolgozni 14 évesen, majd érettségi, mellette munka, aztán elkoltoztem és egyetemre mentem. A spórolt pénzből vettem ki egy szobát . Mostmár eltelt pár év, nem neheztelek, sőt, egész jó a viszonyunk. De ha anyukamnak néha nehézsége akad, hozzam vágja, hogy miattam az egész ... közben pedig , én eltartom magam, és meg egy személyt ha kell. Ő pedig nyaranta megy dolgozni, mert megteheti, de az én munkám nem tudja értékelni . Én ezek után nem gondolkodom ezen. Ha kell, kifakadok és megmondom , de igazából nem érti , hiszen pár hét múlva ugyan ezt kezdjük. Folyamatosan segítek nekik, intézni ezt azt, könyvelés , jogi ügyek stb. De valamiért meg mindig nem tudnak értékelni .

Szerintem lehet harmonikus jövő képed, de szerintem kezd elengedni a miért dolgokat, én is ezt teszem. Ha ezen gondolkodsz, inkább csak vissza vet. Fölösleges azt boncolgatni, miért vagy itt. A lényeg az, mit teszel. Én is próbálom minél inkább jobbá tenni magam és a világot :) Ebben lelj öntudatot :) Ez a tanácsom:) Apukad nagyon rendes embernek tűnik, én rá építenék :)

Sokszor nem is feltétlen tudatos a szülők részéről a hozzáállás, hogy "téged nem akartalak, utállak".

Páromat is el akarták vetetni, ráadásul semmi épkézláb ok nem volt mögötte, csak hogy túl hamar jött a nővére után, két évvel később akartak második gyereket. Valami vallásos falubeli nő győzte meg anyukáját, hogyha jönni akar, jöjjön.

Többször hallottam már félig "viccesen" emlegetni páromat, hogy persze te úgyis meg akartál engem ölni. Jó a viszonya az anyukájával, de valahogy mégis mindig a nővére az első, rá fordít minden pénzt, őt támogatja, vele kivételez, tőlünk meg csak kér. De nem hinném, hogy anyukája részéről ez tudatos, hogy ne szeretné páromat, vagy bármi, mégis így van.

Persze, ha te eltökélted, hogy jaj milyen szr neked, mert abortáltatni akartak (ez azért több szülőnek megfordul a fejében, mint hinnéd), akkor nem lesz harmonikus jövőképed :D

Engedd már el, pláne 31 évesen.

Aztán apám kimondta a kulcs szót, hogy ide mi mindig örülni jöttünk - mondjuk apád könnyen beszél, mert nem az ő testének kell egy negyedik gyermekkel is megküzdenie - szó szerint.

Anyád meg nem akarhatta annyira azt az abortuszt, különben elvetetett volna.

Nekem legalábbis mondhatná a férjem, hogy jaj, milyen csodálatos öröm egy kisbaba, oké, akkor vállaljon mással, de nekem az én állapotommal nem lenne az.