Nem várom a baba születését. Más is érzett így? Félidős vagyok, a baba egészséges és tervezett, apukája nagyon boldog.Túl fiatal sem vagyok már hozzá (35 vagyok, első gyerek). A körülményeink megfelelőek, a terhességem problémamentes.

Nem kertelek, biztos nem lesz egy leányálom az első pár hónap, de ahogy nő egyre jobb lesz. Az biztos, hogy a régi életednek annyi, új fejezet jön, aminek meg kell látni a szépségeit, meg kell érni rá.

Nézd így a dolgokat. Ez a baba nem kérte az életet, ezt ti adtátok neki. Igen, közhely,- sokan lennének a helyedben, legyen ez a szemed előtt, hogy neked ez megadatik.

Azt írta, hogy tervezett.

Ezeket nem tudtad terhesség előtt? Vagy tudtad, de annak ellenére vállaltad, és most mégis megijedtél? Ha nem tudtad, akkor gyorsan kezdj tájékozódni, tervezni, még nem vagy elkésve, ha tudtad, de most megijedtél, simán lehet, hogy a hormonok vették el a kedved. Tényleg nehéz és tényleg fárasztó, én is folyton nyűglődök és panaszkodom, de sosem csinálnám vissza, hogy ne legyenek a gyerekeim. Csak a boldogságot könnyebb feldolgozni, arról kevesebbet hallasz, a panaszkodást adja ki magából mindenki. De hisztizek itt egy sort gyakorin, megiszom a kávém, és újra talpraállok, mint egy főnixmadár, és nem nyafogok a következő fektetésig, amíg nem lesz újra egy kis időm. Este 9-ig, ha látnál, úgy tűnnék, mint aki élete legszebb időszakát éli (mert azt élem), és este 9-kor, amikor visszatérek ide, úgy érzem magam, mint akin átment egy úthenger és aztán visszatolatott. Szerintem te az ezekben az állapotokban lévő anyukák írásait olvasod. :)

Én éreztem hasonlót. Így nem mondtam ki, hogy nem várom, de ahogy közeledett a szülés időpontja kifejezetten féltem attól, hogy fog megváltozni az életem/életünk.

Nagyon megváltozott. 180 fokos hátraarc volt. Én nagyon rosszul viseltem az első 1,5 évet. Nagyon kellett, hogy a férjem támogató legyen, illetve az, hogy már ne egy magatehetetlen csecsemőt kelljen ellátni, akihez milliószor kell kelni. Kb 3 éves korától alussza át az éjszakákat. Viszont 1,5 és 3 éves kora között az apukája rengetegszer már át tudta vállalni a keléseket. Igazából ez volt a legkiborítóbb. Illetve a letehetetlen kötelesség, ami a gyerekkel jár. Amit hiába mondanak és képzelsz el, mert nem lehet. Ez egy 0/24-es munka, ahol minimális az elismerés és mindig csinálni kell.

Most már 4 éves. Ezerszer könnyebb vele, és már visszaköszön az a befektetett, és tudatos munka, ami az elején nehézzé tette. Nem csinálnám újra, de nem bántam meg.

Megértelek, hogy félsz. Tudatos önismereti munkával, illetve külső segítséggel (nagyszülők, babysitter, takarítónő) tudod ezt az időszakot jól megugrani. Én legalábbis ezt tanácsolom neked. Ezen kívül edukáld magad minél jobban a gyerek fejlődéslélektanából. Milyen korszakokban mire számíthatsz, mit várhatsz el egyáltalán és bizonyos problémák hogyan kezelhetők tudatosan.

Hát erről most írhatnék kisregényt, de csupa negatívum, szóval inkább megkíméllek tőle.

Majd lesznek, akik írnak pozitívumot.

És remélhetőleg nálad úgy lesz, hogy rákészülsz a nehézségekre, és majd meglepődsz, hogy milyen könnyen veszed az akadályt.

Amin szerintem sok fog múlni, az a kapcsolatotok szilárdsága.

Én azt hittem, valamit jelent, hogy 13 éves kapcsolatba jött a fiam, mi már összeszokott páros vagyunk. Sajnos nálunk nem így lett. Iszonyat sokat veszekszünk.

Mivel már ott van - és feltételezem nem akarod rögtön örökbeadni (bár ez is egy opció, ha nagyon nem szeretnéd) -, ezért nézz előre! Mit tudsz MOST tenni azért, hogy amikor már ott van könnyebb legyen.

Önismeret és tudatosság - ez az első és élethosszig tartó tanács.

Fel kell készülnöd, hogy elengedd a kontroll-freakséget és egy ideig hagyd folyni a dolgokat, ahogy jönnek. A gyereknevelés nem a csendben ellenniről szól - ezt jobb ha most tudatosítod. Azt nem tartom igaznak, hogy nem lehet előre tervezni a gyereknevelésben, de mondjuk úgy hogy egy napba nem lehet már annyi mindent besűríteni, mint előtte lehetett. Mert vis majorra is készülni kell és vis major kb mindig van/lehet.

Ha újrakezdeném, akkor a legfontosabb amit másképp csinálnék, hogy nem várnám azt, hogy ugyanolyan legyen minden mint a gyerek előtt (nekem a covid bezártság is megnehezítette, pont 2020 márciusában szültem). Több segítséget kérnék. Megpróbálnám elengedni azt a rossz érzést, hogy egy nap nem csinálok semmit csak szoptatok - nincsen ezzel semmi baj. És sokkal előbb fordulnék szakemberhez, ha rosszul érezném magam.

#5

"Érdekes, hogy a környezetemben a kismamáktól teljesen mást látok, hallok."

Na, ha az én ismerőseimet megkérdeznéd, mit tudnak rólam, mindenki azt mondaná, hogy ő egy nyugodt anyuka, kiegyensúlyozott a kisfia is. Tök szépen megvannak, egészen kivirult, mióta anya lett. A védőnő is ezt látja.

Nem beszélek senkinek az igazi nehézségekről, hogy milyen érzelmi hullámzásaim, kiborulásaim vannak, még a saját anyámnak sem.