Mennyire ment az agyadra az anyaság?

Persze, mindent lehet babával is, de NEM ugyanúgy....

Kvára nem mind1, hogy pl. csak fekszel nyugiban vagy állandóan azt lesed, hogy mikor esik a medencébe a gyerek! :D

Ha gyereked van, onnantól MINDEN megváltozik. Kár lenne szépíteni.

Annyira nem ment az agyamra mint neked az,hogy ezen lovagolsz

Mi közöd hozzá,hogy ki mit posztol?idegesítő vagy

Amiket írtál, azok engem is idegesítettek és idegesítenek mind a mai napig.

Igen, beszűkült a világ amióta kisgyerekeim vannak. Igen, magamra jóval kevesebb idő jut. Igen, a napirendem a gyerekekre épül; és igen, szinte minden pillanatban a gondolataimban vannak... DE annyira azért nem ment el az eszem, hogy önmagamat a gyerekemmel azonosítanám, és T/1-ben beszéljek Vele/ velük kapcsolatban.

Mindig is fenékig ért a hajam, és ez 2 gyerek mellett is így maradt, mert így szeretem hordani.

Képeket néha-néha szoktam kitenni Róluk, amit törlök pár nap múlva.

"Gondolok itt azokra, akik minden nap posztolják a babát"

Ezek pont ugyanazok az emberek, akik előtte saját magukról posztoltak folyamatosan.

Akik a gyerek előtt magukról lőtték a szelfit vagy a randijukról posztolgattak. Azok akik idézetekkel nyomták teke a falat.

Akik gyerek előtt se a Facebookon élték az életüket, azok gyerek után se a like-vadászatra mennek.

" másik, amit észrevettem és nem értek mikor többesszámba beszélnek"

Van ami többesszám. Nem aludtunk - se én, se a gyerek; van ami nem, de ha mindenki így beszél körülötted, néha fel se tűnik. Azért a "bilikéztünk" meg a ma "folyékonyat nyomtunk a pelusba és kicsípte a popinkat" azért tényleg durva. 😂

"Sok nőnél látom, hogy szülés után elmegy az eszük, és már nem önmaguk, ők onnantól csak anyák, semmi más."

Az túlzás, hogy semmi más, de az első időszakban, amíg egy magatehetetlen gyereket gondozol, addig az a normális ha legfőképp anya vagy és minden más utána jön.

Nem lesz mindig így. Nekem már a kisebb is 4 éves, rég nem csak anyaként definiálom magam, de a régi életem teljesen idegen.

Amiket leírtal, attól még nem megy el az eszük. Ilyen időszakban vannak, 0-24 a gyerekkel vannak, így esik a szájukra. Nyilván a gyerek óvodás korában már egész más a helyzet. Nálunk a férjem volt, aki E/1-ben beszélt néha a gyerekről, de egyrészt már leszokott róla, másrészt semmi baj az ágyával.

Gyereket nem posztolok a netre, nem ertem miért kéne a netre kiraknom őt, viszont anyósom kérdezés nélkül kirakja, és képes őt Facebookon felkoszonteni, ezt én sem bírom, semmi értelme az égvilágon.

Nekem nem ment el (szerintem) az eszem, bár tény, hogy sokkal határozottabb lettem, ami sokaknak hathat úgy, hogy házisárkányosodtam, pedig csak jobban kiállok a család érdekéért és többször mondok nemet.

Annyiból szerencsém van, hogy a férjem tényleg egy olyan habitusú ember, hogy aktívan részt vesz a családi életben, szerencsére a munkája is engedi, így nekem is jut időm magamra, a hobbikra, barátnőimre. Képet sosem posztolok a babáról, egyedül a nagyszülős külön beszélgetésbe töltünk fel képeket. De például olyat sose csinálnék senkivel, mint barátnőm, aki napi szinten 80 képet és videót küld a gyerekeiről. Hiába a barátnőm én ilyen szinten senkit nem akarok beavatni, az egyébként szép, de mások számára monoton és unalmas kis hétköznapjainkba.

Baba mellett ha marad energiám (ez az első hónapokban az alváshiány miatt nem is létezett), akkor amíg alszik edzek ez sokat segít a mentális állapotom fenntartásában. Kaját rendeljük, ami nem főétel, azt hétvégén 2 óra alatt meal prepként megcsinálom, addig a férjem babázik, robotporszívó viszi naponta a takarítást kutya és cica mellett, a mosó/szárítógép megcsinálja a többi melót, mosogatni pedig minden étkezés után egyből elmosogatok, így a babára, egymásra, magamra is jut bőven idő és a háztartás sem úszik sosem. Rendesen porszívózni, port törölni heti 1x szoktam, felmosni pedig két naponta. 60 négyzetméteren élünk, így szerencsére nem sok dolog van a lakással. Illetve a baba sincs még abban a korban hogy széthordaná a játékait, de tény, hogy el sincs halmozva velük és próbálunk minimalizmusra törekedni ami a tárgyakat illeti.