Mennyire ment az agyadra az anyaság?

Ha nincs segítséged és a gyerek vagy ordít vagy a kezedben van, te sem fogsz fél órát hajszárítással tölteni, inkább levágatod

Jah, akkor végül is igen, nekem is az agyamra ment az anyaság

Alapvetően egy baba hatalmas változás az életben. Előtte egy szabad ember vagy, utána meg ott van egy baba, akit a nap 24 órájában el kell látni.

Nyílván nem egészséges teljesen beleőrülni az anyaságba, de a másik véglet se jó, ahol nem foglalkozol eleget a babával. Az első gyereknél sokan nehezen találják az aranyközép utat.

Szerintem ha alapvetően nem vagy ilyen beallítottságú, nem fogsz drasztikusan megváltozni.

Pl en meg azt nem értettem mi a francért kell kiposztolni a a 3D ultrahangos képet, a kutyat nem érdekli, mindenki csak illendőségből lájkolja és irja oda hogy "de cuki". Szóval én is kaptam egy rakas képet a kislányomról, ami nekünk nagy élmény és csodalatoa, de nem raktam ki, mert továbbra is ugyanaz maradt a véleményem.

Nekem is van egy két baratnőm, akiknek elment az esze és ha róluk kérdezek valamit, mindig beleszővik valahogy a gyereküket és végül róluk lesz szó és ez baromira idegesítő ezért mar nem is keresem őket, mert másról sem tudnak beszélni, de ők alapvetően évek óta vágytak az anyaságra és látszik, hogy soha más körül nem fog forogni már az életük, csak a gyerekek körül és megszünt nekik létezni más ezen a vilagon.

Tköm tele vele.

Másrészt aki igazán komolyan veszi, az nem fog ráérni posztolgatni a facén..

Szia. Én most vagy 31 hetes. És ahogy az ötös válaszoló írta kell hozzá egy beállítottság szerintem is.

Úgy gondolom hogy én se leszek olyan akinek minden gondolata csak a gyerek körül jár és más megszűnik létezni nekem.

Kezdjük ott hogy szerettem volna gyereket de nem voltam ráfüggve hogy minden gondolatom csak ez legyen. Ennek a "számlájára" írom azt hogy elsőre sikerült.

Akkor szokták kérdezni tőlem hogy beszélek e hozzá meg ilyenek, hát én egyáltalán nem szoktam mert nem vagyok olyan "fajta" (pont az akikről szó esett hogy minden gonolat csak a baba). Nem szoktam hasat simogatni se, nem szoktak rátenni a kezem. Nyilván ha mozog este vagy valami mikor fekszek akkor oda teszem a kezem de ennyiben ki is merül nekem. Nem gondolok rá egész nap.

És eleve NEM akarom hogy csak róla szóljon minden gondolatom meg egyéb dolgok, semmiképpen nem akarok ősanya lenni és nem is leszek. Ugyanúgy fogok én időt tartani hisz a gyereknek van apja is. Nem csak magamnak szülöm hanem a férjemnek is ugyanúgy.

Sokan az ismerős körökből (anyukák) már azon fennakadnak hogy nem zabálom végig a terhességem és nem hagyom hogy elhízzak végtelenségig, "nem adok meg mindent a babának" címszóval illetnek.

Automatikusan tobbesszamban beszelnek a kisfiamrol, nem tudom ez hogy jon, de figyelek ra, mert oszinten engem is idegesit! De meg is igy jon, csak nagyon figyelek.

Egyszeruen teljesen megvaltozott az eletunk, amiota megszuletett a kisfiam. O all most jelenleg a kozpontban, de nem hinnem, hogy ettol elment volna az eszunk. Ha a ferjemmel kettesben vagyunk peldaul, akkor is szeretunk a gyerekrol beszelni, nem tudjuk ot teljesen kizarni es csak magunkkal foglalkozni.

A hajam en is levagattam valamennyire, de azert, mert kihullot a fele szules utan es ha rovidebb, tobbnek tunik. Ennyi volt az oka.

Facebookra mondjuk nem posztolok, azt se osztottam meg, hogy terhes voltam es hogy megszuletett. Nem hasznalom, nem erdekel.

De igen, jelen pillanatban a gyerek korul forog a vilag, de 8 honapos konyorgom, mi pedig szeretjuk ot.

El kene mar varni, hogy onallo legyen en meg szarjak ra es eljem az eletem, mintha itt se lenne? Ez nem volna tul jo a gyerek szempontjabol.

Azt gondolom, hogy akkor vallalj gyereket, ha ezt az itelkezo, mindent jobban tudok magatartast le tudod vetkozni. Mert te is kerulhetsz meg ilyen helyzetbe es ez az egesz gondolkodasmod gaz.

Konnyu kivulallokent megmondani a tutit.

Ezek szerint nekem nem ment el az eszem.

Én nem posztolgatok, beszéltem igy a babával/babáról. Pedig 2 gyerekek is van.

A hajam is mindig megszáritottam, a kávét is melegen ittam napi 2x.

De ettől függetlenül valóban 0-24órás kőkemény munka az anyaság. Rengeteg lemondással.