Érezte(te)k néha elbizonytalanodást a várandósságotok során?

De, nem egyszer ramtort az erzes. Most fel eves, rosszabb napokon most is elgondolkodom, hogy miert tettuk ezt magunkkal. Termeszetesen tervezett baba volt es imadjuk, de k@rva nehez, meg kell mondjam.

Elsőnél a terhesség vége felé jött rám a félelem az ismeretlentől, hogy milyen lesz a szülés és egyáltalán mit fogok kezdeni egy csecsemővel, honnan fogom tudni hogy épp miért sír majd stb. Miután meglett a fiam, bele rázódtam. Most a terhesség eleje óta aggódok, hol ezért, hol azért, pedig nagyon vágyott baba, de végig fut néha az agyamon, hogy megint kezdhetjük előről az egészet. Nálunk elég nagy korkülönbség lesz a két gyerkőc között, ezért is lesz fura újból átélni mindent. A szülésről meg ne beszéljünk, mert a fiam császáros volt, most viszont egyelőre semmi nem indokolja hogy megint az lesz, így ugyanott vagyok, mint az elsőnél. Fosok az ismeretlentől😊

Nem. Nekem nagyon nyugis terhességem volt minden szempontból. A szulestol sem féltem, csak az volt a fejemben max, hogy legyünk túl rajta és legyen minden rendben. Aztán 38.hetre született, úgyhogy így a ,, legvége" is kimaradt .