Első babánál kisfiút vagy kislányt szerettetek volna inkább, és miért? Végül melyik lett?

Lányt. Lányos család vagyunk, így abban volt sok tapasztalatom. Főleg, hogy a hercegnős mesenézés, hajfonád, babázás a véremben van :) ellenben a kocsikázás, dínók, verekedős játékok nem az erősségeim.

Kislány lett :)

picit reménykedem, hogy majd a második is lány lesz. De ha nem, akkor is imádni fogjuk. Majd beletanulok a fiús anyuka szerepbe is.

Én 1 fiú 1 lány párost szerettem volna, az elsőnél semmi preferencia nem volt, fiú lett, másodiknál emiatt a lány felé jobban húztam volna, de ő is fiú.

De onnantól, hogy megtudtuk, és egészségesnek nyilvánították, nagyon gyorsan átálltam, hogy két fiam lesz, és már tervezgetem neki is, hogy akkor mit viszek a kórházba majd, milyen lesz, ha nagyobbak lesznek, szóval a lelkesedésünkön nem változtatott, nyilván tudtuk, hogy kétesélyes a dolog.

Két gyereket terveztünk, két lányt szerettünk volna a férjemmel. Vagy azt, hogy legalább az egyik lány legyen.

Persze, két fiunk lett. Az elsőnél, bevallom, csalódott voltam, sírtam is kicsit, de közben nyilván hatalmas bűntudatom volt az érzéseim miatt. Végül 1-2 hét alatt átlendültem a dolgon. Másodjára már valahogy készültem lélekben a fiúra, mert nekünk soha semmi nem jön úgy össze, ahogy akarjuk, gondoltam ez sem fog, szóval nem lepődtem meg, mikor mondta a doki, hogy fiú. Egy pici csalódottság volt, de nem úgy, mint az elsőnél.

Természetesen imádom a fiaimat, a mindenem, az apjuk is oda van értük. Egyszerűen nem lehet nem szeretni azt, akit kapsz.

De ettől függetlenül van bennem egy hiányérzet, szomorúság amiatt, hogy sosem lesz lányom, nem leszek lányos anyuka. Talán azért is, mert mikor a fiaim születtek, kb. mindenkinek lánya született körülöttem, mindkét szomszédomnak, a családban is két lány lett, a kolleganőimnek is lánya, szóval folyamatosan látom és hallom, miről maradtam le azzal, hogy nincs lányom, pedig én ugye vágytam ezekre a dolgokra.

Na, hát ilyen ez. Azért a fiaimat nyilván el nem cserélném, mert mindennél jobban szeretem őket. Csak szerettem volna átélni az anya-lánya kapcsolatot is.

Kislányt szerettem volna, de amikor megtudtam hogy kisfiút hordok a szívem alatt, nagyon boldog voltam és azonnal ráhangolódtam.

Másodjára már mindegy volt, hisz tudtam mennyire szuper fiús anyukának lenni, de végülis úgy alakult, hogy kislány a második, aminek nagyon örültem.

Mindketten lányt szerettünk volna és lány is lett.

Több gyereket nem vállalunk.