Nehéz/ nehéznek megélt terhesség után milyen természetű volt a kisbabátok?

#6 az írásodból látszik, hogy nincs gyereked és közöd sem volt ilyesmihez soha. Az irományod első felével nem mondtál hülyeséget, így van.

Én a terhességem első 16 hetét végig hánytam napi 10 hányás és olyan fáradt voltam semmit nem tudtam csinálni, de tudod nem érdekel, mert 8 éve vártunk erre a babára és nem siránkozok.

Tudod vannak dolgok amik a terhességgel együtt járnak, fáradtság, hányinger, puffadás, hangulatingadozások...stb. Ezeket egy egészséges pszichéjű felnőtt nő el tudja fogadni és tudja kezelni.

Amit írtam vérzést stb, az viszont a nem átlag terhesség kategória és az igenis problémás, de látszik, hogy te még nem szültél sőt még terhes sem voltál, így ne okoskodj.

Az a nő aki ilyen gyenge és instabil mentális állapotú, mint a kérdező jobb ha orvoshoz fordul, mert ez depresszió és/vagy javarészt hiszti. Unatkozik, nem tud magával mit kezdeni a hülyeségeken agyaláson kívül.

(#3)

#13 #14 ez depresszió vagy kezdetleges depresszió. Az sem teljesen normáli, hogy így végig sírtad az első gyereket. Így ne csodálkozz, ha a gyerek is sír és stresszes. Helyedben keresnék egy pszichológust akivel ezeket a dolgokat meg tudod beszélni. Értem én, hogy nehéz ez is, de leírtad magad nem hagyod, hogy a férjed segítsen, mert te magadról mondod, hogy te csinálod jobban. Ez a hozzáállás kissé irányításmániára is utal. Én a helyedben hagynám hagy segítsen ahogy tud és mondd el neki hogy kell csinálni. Nem hiszem, hogy fogyatékos lenne és nem fogná fel.

Pl. Ha most teszem azt 20-38. hétig csak feküdnöd lehetne, mit csinálnál? Teljesen idegroncs lennél, mert mindent másnak kellene helyetted csinálni ha jobban csinálja ha nem. Szerintem hagyd, hogy segítsenek, az immunrendszered pedig tuningold, extrán leszívod magad a fölösleges idegeskedéssel.

#18: nem mondom, hogy én nem sírtam, de nem vagyok ilyen konstans letargiában. Ez van, elfogadtam a helyzetem. Nekünk állataink vannak nem kevés (vidéken lakunk, kertesház) ezért őket is el kell látnom nap, mint nap és nincs itt a férjem reggeltől estig, hogy segítsen, de amikor tud segít és természetesen elfogadom hiába, hogy másképp csinálja. Közben felújítjuk a házat, mindent én szervezek intézek. Igen első baba, 8 évet vártunk rá. Itt nincs megállás. Úgy vagyok vele, hogy túlleszünk rajta. Jó lehet én "keményebb" vagyok lelkileg ezért nem tudom ezt így átérezni vagy akkora problémának felfogni amit a kérdező ír, de ez nem azt jelenti, hogy szívtelen vagyok és nem vagyok empatikus. Én mindig a megoldáson gondolkodom és hogy túllendüljek, nem pedig azon, hogy megakadjak az agonizálásnál, mert azzal nem sokra megyek. A férjemen kívül semmi segítségünk nincs, mert senki nem lakik erre a rokonok közül. Ez van. Meg kell oldani ha vállaltuk. Mi szerettük volna.

Igen, micsoda tanácsaim vannak. Nem kell mindent túlagyalni. :) #16 voltam