Nehéz/ nehéznek megélt terhesség után milyen természetű volt a kisbabátok?

Akkor te meg mit hisztizel, valaki sosem lesz terhes, pedig mindent megadna egy szerinted nehéz terhességért. Valaki elvetél. Aki elvetél, mit hisztizik, valaki megszületett gyereke hal meg. Akinek a kisbabája meghal álmában mit hisztizik, valaki végignézi, ahogy a gyereke éhenhal Afrikában.

Attól, hogy te nehezebbnek ítéled a saját terhességet, még joga van másoknak fáradtnak lenni és aggódni, hogy nehéz lesz a kisbabás korszak. Mert egy könnyű terhesség is kimeríti az embert, egy álombabát is fárasztó ellátni. De nem is értem, hogy ezt miért nem érti egy felnőtt ember. #3

Nehéz terhességem volt és most sajnos nehéz természetű babám is :)

Pedig alapból nyugis vagyok, de több egészségügyi gondom lett terhesen és szülési komplikáció is .

3#-asnak biztos jól esne ha én meg leírnám,hogy az övé számomra a hiszti a leírása alapján,mert az enyém valóban az volt. Empátia valóban sajnos nem sok van.:/ Na mindegy.

Egyébként nehéz terhesség, nehéz szülésem volt, alapjáraton nyugis baba volt mindig,, hasfájós volt,de nem vészesen, vannak nehezebb időszakai mint mindenkinek,de amúgy nyugodt típus.

Én a másik oldalról tudok írni, azaz én a gyerek vagyok.

Anyukámnak borzasztó terhessége volt velem a vérszerinti apám miatt, akivel egyébként nem tartom a kapcsolatot (hálistennek).

Folyamatosan idegeskedett, ordítozott, a haját akarta kitépni, mert mindig valamilyen rendőrségi ügyben benne volt az apám, és azért volt feszült.

Viszont én elég nyugodt természetű lány vagyok, egyáltalán nem kapom fel a vizet gyorsan, de babakoromban elég sokat sírtam, volt, hogy egész éjszaka fent volt velem anyukám és nagymamám (velük laktunk 10 évig).

Ezeket mind onnan tudom, hogy anyukám mesélte nekem.

Szóval szerintem ha a pszichés állapotra gondolsz, az nem minden esetben befolyásolja a baba természetét, de anyukám az elején elég sokat émelygett, és hányt is.

Nekem is abból q terhességből lett a nehezebb gyerek, amelyiket könnyebben és rózsaszínebben is éltem meg, és többet simogattam a pocakom stb.

Ráadásul a másikat (a lányomat) szeparálták is tőlem sajnos és az első 16 órát végigsírta, vele indult nehezen a tej, nála voltam bizonytalanabb mint első baba. Mégis ő a könnyebb eset, bár azt se mondom h picinek olyan nagyon könnyű volt.