Lehet, hogy azért irtózok attól, hogy fiam legyen, mert volt egy nagyon gonosz/rossz bátyám?

A párommal lassan babát szeretnénk. Azonban én még nem érzem 100%-ig késznek magamat, mert csak kislányt tudok elképzelni magamnak. Nagyon nem szeretem a fiú gyereket és nem szeretnék kisfiút. Tudom, hogy ez szörnyen hangzik. De ha csak fiam lehetne, akkor azt mondanám, hogy azért nem éri meg. Egy kislányt azonban imádnék, a mindenem lenne. Mielőtt gyereket vállalok mindenképp elmennék pszichoterápiára, így nem vágok bele, mert attól, hogy nem akarom, még lehet, hogy fiú lesz.

Én a fiúkat a rosszal, gonosszal, idegesítővel társítom. Tudom, hogy nem így van, és ez természet, nevelés kérdése, de az érzéseimnek nem tudok parancsolni. Ha fiú gyereket látok, semmit sem vált ki belőlem, de egy kislánytól elolvadok. Tudom, hogy ez nincs rendjén-mielőtt megesztek.

Nekem volt egy nagyon erőszakos, mindenkit elnyomó, nem épp előnyös külsejű bátyám (szerencsére nem hasonlítunk). Illetve még van, csak nem tartjuk a kapcsolatot. Valahol attól rettegek, hogy őt látnám viszont a fiamban. Tudom, hogy lány is hasonlíthat rá, de talán értitek mire gondolok. Szóval, a bátyám mindenkit elnyomott maga körül, nárcisztikus (szerintem), sosem volt benne tisztelet, utálatos, gonosz, frusztrált. Kisgyereknek is ilyen volt. Nekem ennyi emlékem van a kisfiúkról. Illetve az, hogy az ovistársaim és a sulistársaim is verték egymást, trehányak voltak stb.