Elmondanátok neki?

Szerintem nincs az az Isten, hogy utóbb ez ne derüljön ki…

Szóval egyéttelműen el kell mondani.

A továbbiakat látni lehet a reakcióbóp.

A kapcsolatán neki krll aggódnia, nem neked (igazából, amikor a lábaid között feküdt, akkor kellett volna gondolkodnia)

Ezzel a stílussal az általad írt jelzők egyedül rád illenek.

És akkor mi van, ha az az embrió (ami még messze nem kisbaba) nem tehet róla? A kérdező talán tehet arról, hogy csődöt mondott az általa választott fogamzásgátlási módszer és beleesett abba a kis hiba százalékba? Senkinek nem kötelessége akarata ellenére alárendelnie az életét olyasvalaminek, aminek ő maga nem akarja. Komolyan azért kéne bárki megtartson egy becsúszott, nem tervezett és nem várt terhességet, mert sokaknak nem jön össze a gyerek?🤦🏻‍♀️ Hol az összefüggés? Mit tehetek én vagy bárki más arról, hogy XY nem esik teherbe? Attól még nekem jogom van abortuszra menni és egészben biztosan így is tennék, ha nem kívántan esnék teherbe.

Egy gyerek pedig egyáltalán nem mindig áldás és boldogság, bár gondolom mekkora boldogság van ott, ahol nyomorban élnek a gyerekek, olyan mélyszegénységben, hogy még a mindennapi betevő előteremtése is problémát jelent. Ennyire nem kellene elfogultnak lenni.

Nyilván a kérdező esete más abban, hogy ő akarja ezt a gyereket, szíve-joga, de ő kert tanácsot, szóval hadd írhassa már le mindenki a saját véleményét és azt, hogy Ő hogyan cselekedne ebben a helyzetben. Igen, van aki elvetetné, minden joga hozzá, van aki meg megtartaná, mit kell ezen ennyire felháborodni?

#31! Persze,mindenki úgy szeretne gyereket, hogy az igazitól, akivel aztán jóban -rosszban, amíg a halál el nem választ, de lássuk be, ez nagyon ritka. Senki nem szülne előbb/mástól, ha biztosan tudná, hogy x éves korában majd eljön az, de nem tudja. Ezért gondolom, hogy mindenki mérlegeljen úgy, hogy mi fájna jobban, ne mások példáján. Mert attól, hogy a szomszéd Jucikának így alakult, neki még ugyanúgy 50-50, hogy később boldog lesz az igazival és a közös gyerekükkel, vagy ez lett volna az egyetlen esélye, hogy anya lehessen.

Én tudom, hogy boldogabb lennék most, ha bármelyik őrült exemtől, de lenne gyerekem. Aki meg nem akar mindenáron, az elveteti annak tudatában, hogy később vagy lesz, vagy nem 🤷🏼‍♀️

#29

35#

Ugyanmár, úgy írsz mintha még sosem lett volna olyat eset ahol egyedül marad az anya a gyerekkel. Az bármikor megtörténhet, még akkor is ha az igazival lesz babád aki később mégis megcsal téged, ilyen helyzetben ugyanúgy egyedül maradsz a gyerekkel és nehéz lesz. És gondolom a kérdezőnek van családja is, akár nővére vagy húga aki szívesen segítene majd neki a babázásban. Ismerek egy lányt aki azt se tudja kitől lett terhes, annyi sráccal dugott, a babát mégis megtartotta mert nem tudta lesz-e még egyáltalán esélye arra valamikor hogy anya legyen, családja támogatja mindenben, jelenleg 2 hónapos a kisfia és hiányt sem szenved semmiben. Itt a kérdező is hibás és a pasas is ugyanúgy, kellett akkor jobban védekezni mindkettőjüknek.

#38 Ne hasonlítsuk már össze azt, amikor tudatosan és közösen vállalatok egy stabil kapcsolatba gyereket a férjeddel/pároddal, ami aztán idővel mégis zátonyra fut azzal, amikor valaki egy eleve reménytelen szeretői “kapcsolatból” szül gyereket úgy, hogy tisztában van vele első perctől, hogy egyedülálló lévén egyedülálló anyuka lesz (a szerető nem a társad, nem a párod, akire számíthatsz), mert a másik a háta közepére sem kívánja. Nagyon nem ugyanaz a kettő, nem is értem hogy lehet egy lapon említeni a kettőt.

Az pedig, hogy te pont ismersz olyat, aki nem tudja kivel csináltatta fel magát, mégis a család támogatja kicsit sem pozitív és/vagy esetlegesen követendő példa. Ez mire példa? Hogy rendben van jobbra-balra dugni, majd úgy szülni, hogy azt sem tudja az illető kié a gyerek és mivel a család támogatására szorul, így valószínűleg egyedül eltartani sem tudja? Nagyon felelős viselkedés valóban. Felelősségteljes gyerekvállalás ott kezdődik, hogy a család meg rokonok támogatása nélkül is fel tudom nevelni a gyereket, nem pedig kapásból úgy tervezek, hogy majd a család segít. Főleg, hogy egyáltalán nem törvényszerű, hogy mindenkinek “kéznél van” egy húg, nővér, rokon, aki tud is meg akar is asszisztálni az én saját magánéleti döntéseimhez..

Én is ismerek olyat, aki szeretői viszonyból szült gyereket, ahogy az várható volt “apuka” feléjük sem szagult, a nő pedig segítség nélkül maradt, az élete megindult lefelé a lejtőn, mert egyedül nagyon nehezen bírt minden téren helytállni és a mai napig nem találja a helyét a világban. Nem minden rózsaszín-habos csoda, hogy majd biztos így lesz meg biztos úgy lesz. Ja, vagy nem úgy lesz..