Elmondanátok neki?

Én a babát sajnálom. Gondold el mikor ovis lesz és egyre jobban kinyílik a világ, akkor észre fogja venni, hogy q játszó pajtasok többségének van apukája, akkor ő is rá kérdez majd.. mit válaszolsz?

Ha nekem gyerekként azt mondták volna, hogy apa nem akar megismerni a szívem apró darabokra tört volna.

Én is csonka családban nőttem fel, bár már okból kifolyólag még is nagyon nehéz volt.

Én elmondanám.

Bár nem kérdezted, mégis ajánlgatják itt neked az abortuszt, szóval azért leírom, hogy én is megtartanám a babát.

Amikor eldöntötted, hogy megtartod, avval ez a kisbaba lett a legfontosabb személy számodra. Az ő érdekeit nézném a helyedben, nem azt, hogy szegény csókának hogy lesz jobb. Elvégre ő ejtett teherbe, és a terhességre gyógyszer mellett is van egy kicsi esély.

Illetve mivel valószínűleg nem jöttök majd össze, a babának járni fog gyerektartás, ehhez is szükséges tudni. Az a baba pénze, nem elhanyagolható.

27 neked csak annyit mondanék, hogy a te eseted alapján nem lehet általánosítani. Én is csonka családban nőttem fel. Tisztában voltam vele, hogy apám nem kíváncsi rám. Nem lettem emiatt lelki sérült, és traumaként sem élem meg a hiányát.

#18! Mindenre van példa és az ellenkezőjére is. Tessék, itt van egy:

Mióta az eszemet tudom, gyereket akartam, jobban, mint párkapcsolatot, a házasság nem érdekelt. Az lenne az ideális, ha a nagy szerelemtől lenne, és boldogan élnénk együtt, amíg meg nem halunk, de az élet nem tündérmese! Voltam szerelmes és voltam kapcsolatban úgy, hogy a másik nem akarta volna(mint pl.a kérdező helyzetében.) Sose titkoltam, hogy én AKAROK gyereket, tehát a védekezésről gondoskodjon az, aki nem akar. Az se volt titok, ha becsúszik, megszülöm. Többnyire a megszakítást választották. Nem csúszott be. Legalábbis úgy nem, hogy megmaradt volna. Láss csodát, nem találkoztam az igazival, és nem lett gyerekem! (Vagyis talalkoztam, de nem lett belőle kapcsolat, így tőle esély se volt gyerekre.) Ugyanis ez nem törvényszerű. Egyedül úgy lehetett volna, ha összeállok valakivel szerelem nélkül. Arra nem voltam képes és amúgy is válás lett volna a vége, hisz nem szeretem. Az mennyivel jobb a gyereknek? Soha nem tudtam elfogadni, hogy nincs gyerekem és nem is fogom. 40+se adtam fel. Ugyanúgy egyedül vállalom, azzal a különbséggel, hogy vagyonokat költelhetek külföldi meddőségi központokra, ill.alig van rá esély, hogy összejön. Épp elég baj ez nekem. Ha most úgy állnék ugyanebben a helyzetben, hogy lehetett VOLNA gyerekem, de elvetettem, szerintem fejbe lőném magam.

Nem mondom, hogy a kérdező is ilyen szerencsétlen lenne, de attól, hogy az ismerősödnek szerencséje volt, az éremnek még 2 oldala van. Egyáltalán nincs rá garancia, hogy majd lesz máskor, szép, boldog kapcsolatban.

A gyereknek joga van az apjához, mégha csak kéthetente is, vagy ha más nem a gyerektartáshoz.

Az, hogy a nő nem köteles elmondani egy hiba a rendszerben, amivel nem lehet mit tenni, mert nem kötelezhető senki rá, hogy beszámoljon róla kivel feküdt ossze.