Van aki a terhesség miatt nem szeretne második babát?
Őszintén kimondom, én utáltam terhes lenni, mind testileg, mind lelkileg nagyon rosszul viseltem. Viszont a kisbabás időszakot már nagyon szerettem, azóta is szeretek anya lenni, ha nem lenne a terhesség, szívesen bevállalnék még egy babát (párom is örülne neki), de így nem merem. Ha megint olyan rossz állapotban lennék, nem tudnám ellátni a kisfiam, nem akarom ennek kitenni. Majd talán ha iskolába megy, és önállóbb lesz.
Van még így valaki, aki a terhesség miatt fél a második baba vállalásától?





Nekem nem volt a semmi az első terhességemmel. Nem volt extrém rossz a várandóság, tankönybe illő szüléssel.
Vállaltunk 2-at. Terhesség alatt semmi. Egészen addig amíg elnem kezdtem vérezni, majd el nem folyott a magzatvíz a terhesség felénél... akkor jött a rémálom, ahogy kezeltek az eüben... akkor döntöttem el, hogy többet én nem vállalok.





A terhességem katasztrófa volt, egyedül az utolsó két hónap volt már jó, volt minden, progeszteron hiány, haematoma, hányás, rosszullétek, terhességi viszketés, ekcéma, lángolt a bőröm, megjártam több bőrgyógyászt, belgyógyászt stb.
Szóval most ezt kisgyerek mellett nem tudom, hogy csinálnám végig...
Eddig úgy gondoltam, hogy óh majd valahogy megoldom... Míg nem múltkor elkapott egy a hányós-hasmenéses vírus, hánytam,ment a hasam, és nagyon fájt a gyomrom is. Sírva pekenkáztam, hányingerem volt még a tápszertől is, ahogy kevertem meg etettem, szóval akkor elgondolkodtam, hogy az a 2-3 nap is kínlódás volt, mi lenne velem hónapokig?!
Persze nem törvényszerű, hogy mondjuk a másodikkal is olyan rosszul lennék, de azért van rá esély...
Már nem vagyok 20 éves, szóval nem nagyon játszik a ráérünk még, ha ő nagyobb lesz...
Szóval szeretnék, de az a baj, hogy látom magam előtt, hogy nem bírnám..





Nekem pont fordítva van. A terhességem sem volt álomszerű, a rosszullétek nagyon kínoztak majd olyan problémám is lett hogy korházban is voltam egy ideig, dna meg a szülés...de mégis a babás időszak miatt nem akarok/merek többet.
Nagyon nehéz számomra, nem akarom újra ezt csinálni, alig várom hogy önállóbb legyen és el tudjak menni wc-re, amikor kell.





Most várom az első kisbabámat, én mindig úgy álltam hozzá hogy egy tesója legyen mindenképp. Eddig minden oké 20. hetes vagyok kisebb kellemetlenségek (terhességi viszketés, szem szárazság, fejfájás, gyomorégés, hangulatingadozás, nehéz elfogadnom hogy a testem átalakul, hízás) vannak de nem komoly.
Viszont rettegek mindentől is. Nagyon félek hogy a fent leírtak közül valami baj lesz.. pl. toxémia, cukor stb. Próbálok nem ezen kattogni de őszintén szólva nem egyszerű és ez megvisel lelkileg. Ezért bár szeretnék kistesót kicsit tartok tőle mi lesz majd a következőnél, mert nincs egyforma terhesség.










Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!