Tényleg lehet ugyanúgy, ugyanannyira szeretni a második/többedik gyereket is, mint az elsőt?

Igen, lehet.

De akkor sincs semmi baj, ha te nem így érzel.

Nekem nincsen testvérem.

Féltem, hogy a második babát nem fogom tudni szeretni, hogy az első így háttérbe kerül.

De nem így lett.

Nálunk különböző neműek.

Az a "jó", hogy más az igényeik. Így másfajta figyelmet, foglalkozást igényelnek. Ez nekem nagyban segít.

Van időtök felkészülni, vártátok is, már most szeretettel gondolsz rá, nem kell félni, menni fog!

Legyenek majd külön programok csak anya-nagytesó, apa-nagytesó...

Az viszont elmondható, hogy az esetek nagy részében az embernek mindig lesz "kedvence". De ez is természetes dolog.

Ugyan ezt gondoltam mikor a 2.babat vártam. Fordult a kocka, bármennyire is rosszul érzem magam miatta, de a kicsit jobban illetve máshogy szeretem vagy nem is tudom hogy fogalmazzak meg.. sokkal de sokkal másabb a kapcsolatunk igazi szoros, ő egy bujos nagyon cuki nagyon kedves kiscsaj. Ellenben a nővérével aki sajnos nagyon önző, és emiatt nem vagyunk olyan kapcsolatban mint a kicsivel.

Most várom a 3.babat lassan szulok, eléggé tartok tőle hogy mi fog változni ki iránt mit fogok érezni.

( félre ne értsen senki, imádom mind a 2 gyerekem de tény hogy nem ugyanúgy. )