Normális ha elpityeredtem azon, hogy harmadszorra is kisfiút várok?

Mi 2 gyereket terveztünk. Már az elsőnél kislányt szerettem volna, úgy éreztem lány lesz. Gyönyörű 5 éves nagy fiú már. Imádom. Most várom a másodikat, 30. hétnél tartok. Most is biztos voltam benne hogy lány lesz. Már lány neveket válogattunk a férjemmel. Fiú lesz. Azonkívül, hogy nem tudunk megegyezni a nevében mert annyira lányra számítottunk az elején, már nincs bennem kétes érzés. A nagyfiam is imádom, őt is fogom. Csak azért nálunk sem lesz harmadik, hogy hátha... bár mindig szerettem volna egy kislányt, elfogadtam hogy nem lesz. Fel kell dolgozni. Nekem sikerült.

Nem szr ember attól senki hogy fiúra vagy lányra vágyik és nem az lesz neki így kicsit csalódik. Össze kell csiszolódni.

Ráadásul ha közbe jön valami eü. probléma a terhesség alatt, rájön az ember hogy tényleg krvra mindegy, csak egészséges legyen. Én pl. GDM miatt diétázom, pajzsmirigy alulműködésem lett, most meg picit kevesebb magzatvizet mértek és 2 hét múlva megyek kontrollra. Ezek mellett úgy érzem teljesen másodlagos a neme, most érte aggódom - nehogy túl korán ki kelljen venni.

Nalunk 2 nagylany melle erkezett egy 3.lany es en azert sirtam h egeszseges. 38evesen mar boven benne volt a pakliban h beteg lesz es mi semmikepp sem vetettuk volna el. Fiut remeltunk amugy.

En az elso lany utan sirtam 3napig, aztan atbillentem. Emellett ugy vagyok vele h annyira fiukat gondoltam magamnak mielott eloszor varandos lettem hogy ez nem lehet veletlen h nekem 3 lanyom lett. Biztos vagyok benne h van mit tanulnom ebbol, toluk, magamrol noiesseg tekinteteben. Szoval egy szo mint szaz, keress barmilyen pozitivumot abban h epp o jon kozetek, pontosan tudod h amint megszuletik annyira termeszetes lesz h epp o a kisfiad:)