Normális ha elpityeredtem azon, hogy harmadszorra is kisfiút várok?

Szerintem annyira nem gond, föleg, ha el tudod fogadni, hogy mégis fiú lesz.

Kellemes babavárást!

Szerintem nincs ezzel semmi baj, érthető, hogy szerettél volna kislányt is, ez főleg egy nőnek fontos lehet. Nekem is kisfiam van, most vagyok várandós a második babával, és szintén lányt szeretnék, elsőre is azt szerettem volna, nem érzem, hogy emiatt rossz ember lennék.

Csak vágytam volna megélni a lányos anyaságot, hiszen az nyilván más, mint a fiús anyaság, szerintem felesleges azzal áltatni magunkat meg mást, hogy tök mindegy, ugyanaz a kettő, mert nem. De ha nekem két fiam lesz, akkor ez van, természetesen mindkettőt imádom/imádni fogom.

Csak marad egy kis hiányérzet bennem, mert kimaradnak az életemből a lányos anyasággal járható dolgok.

Szia! Én még csak az első babámat várom, de világ életemben lányt szerettem volna és csakis lányt tudtam magamnak elképzelni. A 12. heti ultrahangon már azt mondták fiú. Akkor még nem éreztem semmit, tudtam, hogy ez még csak egy tipp, simán lehet lány. Na hát a 20. hetin annyira egyértelmű volt, hogy hamarabb láttam, hogy fiú, minthogy a szonográfus elmondta volna. Borzasztó csalódott lettem… kb. 3 másodpercre. Aztán a vizsgálat további részében magamban őrlődtem, hogy hogy lehetek ilyen hülye, az a baba azért fogant meg, hogy szeressük, ő feltétel nélkül szeretni fog minket, csak ránk számíthat már most, és én azon gondolkodom, hogy miért nem lány?! És ott egyből átkattant bennem, hogy nekem fiam lesz és egy kisfiút szeretek a világon mindennél jobban, már most. Az apja szintén lányt szeretett volna, amikor az ultrahangról kijöttünk, kérdeztem, mit érez? Rám nézett és közölte, hogy mit érezne? Ő majdnem elájult, annyira izgult, hogy egészséges-e a KISFIA. Ott egyből elszégyelltem magam, hogy hogy lehettem egyáltalán egy percig is szomorú azért, mert nem lány.

Én hiszek benne, hogy létezik az ún. “gender disappointment”, és szerintem az a ritkább, akinek tényleg teljesen mindegy, hogy milyen nemű, hiszen a fejedben már régebben valamit elképzeltél, ami most megdől. De a baba nem tehet erről, az a lényeg, hogy egészséges legyen és biztos vagyok benne, hogy amint megszületik, ugyanúgy fogod szeretni a harmadik kisfiút is, mint az első kettőt. Boldog babavárást! :)

Anyukám mindenképpen lányt akart, mert elképzelte, hogy majd lesz egy habos-babos ruhácskában játszó, anya szoknyájához bújós, kis szende, csatos-hajgumis kislánya. Lány lettem, de rosszabb, mint 6 fiú. :D Persze ígyis imádott, de fára másztam, “verekedtem”, nagyszájú voltam, rosszalkodtam, a hajamba maximum hajgumit viseltem el..

Aztán most, hogy én is anyuka leszek, én is és a párom is inkább kislányt szerettünk volna. Majd a 12. héten közölték, hogy fiú.

Egy pillanatra ledermedtünk, lefehéredtünk, és csak bámultunk ki a fejünkből.. Miután kimentünk a váróból egymásra néztünk, hogy “Fiunk lesz.. de mit kezdünk egy fiúval???” Hazafele útba ejtettünk egy játékboltot.. Céltudatosan a fiús cuccokhoz mentünk, legó, kisautó, távirányítós autó, műanyag katonák.. Nekem előjöttek az emlékeim, hogy amúgy csak ilyenekkel voltam hajlandó játszani, a páromnak is eszébe jutott a saját gyerekkora, amikor a törött/hiányzó kerekű matchboxokat az apukájával széttörték kalapáccsal a “roncstelepen”, meg a kiskatonákkal harcolás órákon keresztül... és abban a pillanatban rájöttünk, hogy ennek így kellett lennie. Még csak kicsivel vagyok a 20. hét után, de már alig várjuk, hogy megszülessen a mi kis vasgyúrónk, akit nem cserélnénk el 1000 lányra sem.

7 vagyok.

Ja és persze, hogy normális. Ne aggódj ezen. A hormonok tombolnak ezerrel, és 2 fiú után megértem, hogy szerettél volna lányos anyuka is lenni..

De nem vagy emiatt rossz ember, a babádat biztosra veszem, hogy ugyanúgy fogod imádni, mintha kislány lenne.. Ne hibáztasd magad,amiért így érzel, ez teljesen normális, bűntudatod se legyen emiatt. Pár nap alatt “átkattansz” majd..

Én bölcsiben dolgoztam a táppénz előtt és annyi pro és kontra dolgot láttam a kisfiúknál, kislányoknál egyaránt, hogy még mielőtt terhes lettem teljesen semlegessé vált bennem bármelyik nem iránti vágyakozás. Egyszerűen csak gyereket szerettem volna :)

Így kisfiút kaptam :) Mármint még a pocakban van, de jövőre már remélhetőleg magamhoz ölelhetem :)