Második babánkat várjuk, de az utóbbi hetekben a férjem nem örül annyira es azt mondta, megbánta?
Tisztázni előre: eszében sincs nem megtartani.
Kis háttér: a férjem 10-en, 20-on éves korában sosem járt bulizni, bandázni, koncertre, stb? (30-as évei legelején jár)Már közel volt a 30-hoz, amikor elkezdtünk eljárni ide-oda, majd beütött a Covid, utana közben az elso baba; kijárási tilalom, stb.
Kettőnk közül en voltam a “szociálisabb” eddig, ez gyerek utan megváltozott, en jol el voltam itthon, o viszont mivel Covid óta itthonrol dolgozik, nincsenek kollégái, szüksége van, hogy eljárjon, találkozzon barátokkal, buliba menjen, amivel nincs is problema, hétvégén 1-2x vagy hétköznap este miután elaludt a kicsi, elmegy, nekem semmi gondom ezzel; ez az o mentális egészségehez tenyleg szükséges.
Kettőnk közül az elejen ő szeretett volna második babát, en sem voltam ellene, en kis korkülönbséget szerettem volna, ami meg is lesz (kb 2 ev lesz köztük)
Elsőre összejött a második baba, ami csoda, mert alig voltunk együtt egyébként. Nagyon izgatottak voltunk, hogy mennyire jönni akar a kis lelek, azonban eltelt par het/hónap es mivel őszinték vagyunk egymással, mindig mondja, h nagyon fél, h fogja bírni az itthoni munkat, a két gyereket, h nekem is jusson en ido, o is el tudjon menni emberekkel találkozni es ne csak be legyen zarva 24 órában a négy fal köze, mert en azert valljuk be napközben talalkozom sok emberrel, anyukakkal, stb. O meg nulla emberrel es kis lakásban is lakunk.
Szóval sokszor elmondja h milyen hülyék voltunk, meg h nem volt ido felkészülni es tenyleg atbeszélni, h akarunk-e valóban másodikat es most… o szeretne utazni, uj vállalkozásba kezdeni, nekem is időt hagyni magamra es nem utolsó sorban, rajong az elso szulottunkert es mindig mondja h nagyon sajnálja, mert majd neki kevesebb figyelem jut es h ot meg sem kérdeztük rola es h fogja szeretni a kicsit ugyanúgy mint a nagyobbat. Mondta h rosszul érzi magat, de nem tud őszintén örülni es nem akarja meg játszani magat. Mondta h mi van, ha o mégsem apuka (vagy több gyermekes apuka) szeretett volna lenni es mar késő, mert sosem tudta “élvezni az életet fiatalon” es most szeretne be pótolni de bűntudata is van.
Nagyon sajnalom ot, mert nem szeretne igy érezni, de ez van es azt mondja, h ez a házasságra is rányomja a bélyeget es h annyira nem boldog, de h a hazassag nem feltétlen arról szol, h o boldog legyen…
Lehet, kicsit kusza, de mas férje/ parja is érzett igy második vagy tobbedik/esetleg elso baba elott?
válasza:Koszi Koszo mindenkinek nagyon cukik vagytok! Mar picit bánom, h leírtam, mert nem is nagyon szoktam kérdéseket főleg idegeneknek kiírni, de jol esik, h ennyien irtok tapasztalatokat is.
Nyilván nem csak a születendő picit fogja egyedül szeretni. Mondja minden nap többször h szeret es amikor elmegy itthonrol, akkor is mindig rám ír, h mi újság, h vagyok, h van a gyerekünk, alszik-e, stb, illetve a barátai nagy részét is ismerem, ezen kívül nem dohányzik, nem kabszerezik, nem iszik 😆 mar ha a nagy bulizasbol ez jönne le…. A helyzet az, h mindkettőnk szülei elváltak es hazassag elott tudtuk, h jöhet akármi, mi nem fogunk. A nehézség, amit en látok az, h mar megisnerkedesunkkor is egy helyen dolgoztunk, laktunk… szóval mi a kb 10-12 ismerettseg, haversag, baratsag, randi, eljegyzés, hazassag ido alatt kb maximum egy fel napot voltunk távol egymástól… ezt sztem elég nehez elképzelni is… soha nem volt az, h mindketten elmegyünk külön mh-re, egész nap távol… mindig egy irodában / épületben dolgoztunk, egy idoben egy baráti kor volt csak, semmi külön baráti társaság es Covid óta a kis két szobás lakásban vagyunk es o onnan próbál dolgozni is en meg nyilván beszédes nő lévén egyszerűen nem bírok magammal es egyfolytaban dumalok hozza mikor dolgozna, random dolgok, kérdések stb… szóval en sem vagyok egy angyal es sajnos nehez a természetem de próbálok változtatni, szülés utan kicsit bedepiztem es beguboztam… egyébként munka közben is van h o főz nekunk, foglalkozik a gyerekkel stb… de sajnos ebben a helyzetben nem tudjuk megengedni magunknak h nagyobb lakást vegyünk
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Kedves #24-25-28. Érezhetően ingerült vagy a téma miatt, de a feleség tette fel a kérdését, nem a férj, így a feleségnek lehet tanácsot adni. Az, hogy ezt ki fogja olvasni egyikünk sem tudja befolyásolni.
Egyébként semmit nem bánt meg egyikünk sem. Van egy csodálatos közös fiunk, én már újra házasodtam egy sokkal harmonikusabb kapcsolatba, neki pár napja kérték meg a kezét. Ha nem lett volna közös része az életünknek, akkor nem lenne éppen mellettem a fiam.
Az, hogy köztünk alapjaiban nem voltak rendben a dolgok csak hallgattunk róla mélyen és egy ilyen esemény döbbentett rá és okozott kapuzárási pánikot, azon változtatni már késő volt. Élhettünk volna együtt kihűlt és elmúlt szerelemben. Egyetlen hangos szó nélkül váltak el útjaink. Ha együtt maradunk és marakodunk, az nem lett volna megoldás semmire, csak két megkeseredett ember szenvedése. Ez a közös elhibázott házasságuk volt, de a közös fiunk mindent megért..
És ez az én esetem volt. A kérdezőnek ki kell találnia, hogy mit lehet még tenni mielőtt késő. Nálunk a volt feleségem részétől évekig érkező munkahelyi rivalizálás és szakmai féltékenység alapjaiban rombolt. Én csak azt írtam le, hogy nálam a pánik mit hozott ki. A kérdező és az én esetemben csak egy közös pont van. A férjében levő kapuzárás érzése. Ezt kell valahogy feloldania..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!