Második babánkat várjuk, de az utóbbi hetekben a férjem nem örül annyira es azt mondta, megbánta?

Ahhoz képest, hogy szerinte ezt magában kell lerendeznie, mégis rád terheli az egészet. Infantilis.

Te nem tudsz mit csinalni. Komolyan. Most akkor vegleg fel kell nőnie és jól priorizálni. Nem lehetetlenség.

Talán ez csak kezdeti pánik, azért gondolkodik ilyen végletekben, fekete és fehérben.

Attól, hogy lesz két gyereke, tudna önmagára is időt szakítani (egy apának is kell énidő), külön programokat szervezni, ez mind elhatározás kérdése.

Valószínűleg azért, amit írsz, hogy nála kimaradt a fiatalkori bulizás, most, hogy "megkésve" belekóstolt, rágörcsölt arra, miből maradt ki.

Nyilván a gondtalan, bulizásos kamaszkort senki sem hozza vissza neki, de azért még találhat olyan szórakozást, amivel kikapcsolódik. És amellett persze teljes értékű apja lehet a gyermekeinek, és a férje neked, kérdező.

Szerintem az pozitív, hogy mert beszélni a félelmeiről, most a megoldáson kell dolgoznia.

Nekem ez egy kicsit úgy jön le, mintha a házassággal/gyerekekkel indokolná azt, hogy nem használta ki a fiatalkorát és nem szórakozta ki magát, erre fogná, hogy ezek miatt nem tudta.

Én az ilyesmit sosem toleráltam, főleg ha mostanában viszonylag gyakran eljár szórakozni, van ideje magára. Ha ő mondta azt is, hogy jöjjön a második gyerek, akkor fogadja el, hogy így is lesz, jön. Tényleg fel kéne nőni, és nem picsogni.

Én meg tudom érteni,hogy fél a jövőtől,elbizonytalanodik kicsit.Mi is december végére várjuk a második babánkat,de néha nekem is eszembe jut nyűgösebb napokon,hogy hogy fogunk 2 picivel (2,5 éves lesz akkor a kisfiam) családi segítség nélkül boldogulni ketten a férjemmel,néha nekem is vannak félelmeim,kisfiam első 4 hónapban szörnyen hasfájós volt,tartok tőle,hogy még egyszer végig kell csinálnunk.Meg hogy milyen lesz újra elkezdeni mindent,éjszakázni,mikor most jöttünk ki ebből nemrég.De nem bántam meg egyáltalán,csak kicsit tartok az ismeretlentől.Szerintem természetes,hogy vannak az embernek kétségei,hisz egy gyermek érkezése mindig komoly dolog,nagy felelősség és kötöttségekkel jár.Lehet,hogy a férjednél most telítődtek ezek az érzések.Szerintem jó,ha ezt elmondja,inkább,mint hogy magába fojtja és egyszer kirobban belőle.

Mi amúgy a 15 hónapos babával simán lementünk a szlovén tengerpartra tavaly idén Horvátországba megyünk.Szerintem ekkora gyerekkel simán lehet már utazni (nyilván gyerek függő is persze,a miénk jól bírja).Szerintem nem kell lemondani az utazásról,kirándulásról gyerekkel sem,csak kicsit hozzá kell szabni a programot.Gyerekkel is van élet,csak akarni kell.

Azok a nők, akik a férjük szorongásait "picsogásnak" élik meg, csodálkoznának, ha ilyen negatív reakció után a férj többet nem lenne őszinte velük?

Én cseppet sem. Lehet, hogy nem öröm a kérdezőnek ezt hallani terhesen, de legalább a férj megbeszéli vele az érzéseit, nem úgy, mint sok más férfi, aki már javában kikacsintgatna a kapcsolatból vagy csak magába fordulna teljesen.

Ahol egy ilyen aggodalmat sem mondhat el az ember a házastársának, ott milyen a kommunikáció? Arról nem tehet, hogy ezt érzi, és pont azzal lehet javítani a félelmein, ha beszélnek róla.

Ez a "szedje össze magát" meg hasonló tanácsok a jó kis szőnyeg alá seprés. A másik ember érzéseinek a lekicsinylése, megkérdőjelezése. Legyen férfi, egy férfi nem mutat ilyen érzelmeket. Ez egy kapcsolatban baromi rossz irány.

Kérdező, szerintem nagyon jól kezeled, le a kalappal! Kommunikáljatok. Ez a megoldás.