12.heti genetika eredménye, kicsit aggódom; 1 hónap múlva ismét meg kell nézni a babát. Hasonló tapasztalat?

Mi a kérdés?

Lehet, hogy sérült lesz, de igazából a genetikai teszt eredményétől függetlenül megtartod a babát.

Akkor most mit mondjunk erre?

Hogy ne tartsd meg mert baromi nehéz lesz neked, a párodnak és a nagytesónak?!! A babáról nem is beszélve, akinek kitudja milyen élete lesz, mennyit kell szenvednie...

Nekem ez a veleményem.

Én sérült gyermeket nevelek és imádom!!! De iszonyat nehéz nekem is, a férjemnek is és a szívünk szakad meg a rengeteg megvető szempártól a játszótéren, illetve az oviban, ahol kb leprásként kezelnek bennünket. A gyerekem ebből semmit nem fog fel, de mi minden nap behalunk egy kicsit, hogy ennyi bántás éri a kicsi kincset.

Én nem tudtam előre, hogy sérült lesz. Tökéletes volt minden eredményük magzati korban. De ha tudtam volna, biztosan nem tettem volna ki ennek se magam, sem a babát! Ez egy életre szól!

Kicsiként minden gyermek aranyos, de egy 20-30 éves gyermeket gondozni már más....

Elnézést az őszinteségért!

Kicsit eltér ettől az én aggodalmam, de az első válaszoló őszintesége arra késztet, hogy leírjam.

Július 5-én megyünk a 12 hetes genetikai vizsgálatra. A férjem családjában fel lelhető a down szindróma (ráadásul elég súlyos). Félek tőle, hogy a babánk is down-os lesz, vagy lesz egy más hasonlóan súlyos betegsége.

Az én családom egyet ért velünk abban, hogy, ha beteg lenne a gyerek és tudnánk előre, nem tartanánk meg.

A férjem családja viszont egyértelműen elutasítja ezt a szemléletet és így, ha bármi történne, nem is mondanánk nekik meg az igazat, hanem max annyit mondanánk, hogy más miatt vetéltem el. (Ez is kiakaszt, hogy nem vállalhatjuk fel a saját döntéseinket)

Ezeken túl is ott van bennem, hogy mi van akkor, ha csak a születés után derül ki bármi. Nyilván az már egy más helyzet, és ekkor már nem bírnám ki, ha nem én nevelném. Még is annyira tartok ettől az egésztől.

Bocsánat kérdező, hogy nem teljesen illik ide, de muszáj volt végre kiírnom magamból az aggodalmaimat.

Minden jót kívánok nektek lányok :)