Miért van az, hogy szingli, fiatal lányként azon sírok, hogy nincs babám?
22 éves egyetemista vagyok. Szeret a családom, vannak barátaim, egész évben lekötött a tanulás és elég jól feltalálom magam. Ergo az unalom kizárva.
Akkor mégis miért? Folyamatosan hiányérzetem van azért, mert nem szültem.
Az előbb néztem egy videót a magzat fejlődéséről és potyogtak a könnyeim, amiért még sosem éltem át és nem tudom, hogy valaha átfogom-e ezt a csodát.
Lehet, hogy azért rinyálok, mert meg fog jönni. 😄
Most nem kérek kioktatást az anyagiakról, meg a tartós kapcsolatról, mert nyilván NEM fogok szülni. Nincs is kitől. Akkor miért vagyok tele ennyire durván ilyen vágyakkal?
A társadalom kicsit felfordult. Tradicionálisan a nők az első gyereküket 16-20 évesen szülték. Biológiailag is ez lenne a legoptimálisabb.
Csak ugye ma már a társadalom máshogy van berendezkedve.
Te tudat alatt valsz a tradicionális berögződés miatt érzel hiányt.
Mert a lábméreted nagyobb az IQ-nál.
( Persze, ez nyilván egy viccesnek hitt trollkérdés. A válaszom erre vonatkozik.)
Szerintem azzal semmi baj sincs, ha valaki fiatalon szeretne gyereket, csak persze tudja felmérni a körülményeit.
Egyébként nem lehet, hogy igazából inkább kapcsolatra vágysz és ennek hiánya miatt félsz, hogy nem lesz gyereked sem?
7-es Azért, mert a gyermekvállalás jó esetben nem öncélú vágy, ha valaki 22, és nem 12 éves.
Nem jön rá időszakosan az emberre, hanem folyamatosan hátul tudja az ember, hogy szeretne, de nem sír azért, mert nincs, ha még párkapcsolat sincs a fasorban sem.
"22, nem 12!"
Agyilag mondjuk inkább a 12 éves kor felé közelít szegény.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!