Más is távolodott el a párjával a terhesség alatt?

Mindenképpen beszéljétek meg a dolgokat, ne maradjon benned, mert az is csak stressz. Lehet, hogy nincs is semmi gond, csak mi nők hajlamosak vagyunk sokszor túlgondolni dolgokat.

Nálunk ilyen nem volt érdekes, hogy terhesség alatt nem kívántam a szexet, ő igen, de ehm.. De megoldottuk a terhesség végéig. A kicsi születése után szintén nem voltam még toppon, de amikor a menstruációm visszajött (császár után 7 héttel.. Jó korán) utána a szex jobb lett.

Beszélgessetek :) nekünk ez segített, sok sikert :)

Valószínűleg azért nincs kedve már ahhoz sem, mert igy velekedsz róla, hogy "segitesz rajta". Ha te nem kívánod, a hiba benned van.

Attól, hogy terhes vagy és aztán gyereketek születik, az a szerelmetek megkoronázása,nem elvesz, hanem hozzáad. Jo esetben..

Nyilvan más és új dolgokat kell kitalalni, hogy működjön, alkalmazkodni mindenkinek, de az alap az, hogy szeretitek és kívánjátok egymást.

A testeddel neked van bajod nem neki és ez rányomja a bélyegét mindenre. Szeresd magad, mert te teremtesz életet, ez fantasztikus. Igen, most nagy a hasad, nehezebben mozogsz, de ez egy csoda! Most vagy csak igazán nő és anyaként még inkább.

Ha már most ilyen vagy, szülés után még rosszabb lesz. Mindig lesz kifogásod mindenre, most szoptatsz, most ez most az.. Lényeg, hogy nem lesz szex.

Pedig az segít mindenen, közelebb kerülni egymáshoz is, jól érezni magad, ott kiadhatod a feszkót stb.

Úgy gondolom ha szerelmes vagy, kívánod őt ez nem okozna gondot, fel sem merülne problémálaként csak a kivitelezést kellene újra gondolnotok.

Nem mindenki szexistennő, de sokan kívánják a parukat és szeretnek szexelni. Attól, hogy gyerek szuletik ezen nem valtoztat.

Testi kapcsolat:

Én az első trimeszterben állandóan csak szexeltem volna, pedig nagyon rosszul voltam és sokat hánytam, de a baba miatt is inkább kivártuk a második trimesztert. Akkor viszont már furcsa volt a tudat, hogy nem csak ketten vagyunk…úgyhogy hiába a mindenféle cikk, arról hogy a második trimeszterre visszatér a kismamák kedve az együttlétekhez, nekem inkább pont, hogy elmúlt. Ráadásul ezer dolog van, felújítás, autóvásárlás, ügyintézés közben mindketten dolgozunk, nagyon fáradtak vagyunk. Kb. 1 hete beszéljük, hogy “na majd ma este -de tényleg”… pocakom is útban van már bizonyos pózoknál, szóval abban se az van, hogy ahogy szeretnénk, hanem hogy sikerül.

Lelki kapcsolat:

Az elején a férjem elképesztően boldog és lelkes volt, én meg inkább csak beteg. Nagyon sokat segített amíg rosszul voltam, kiszolgált mindenben. Én emiatt is közeledésként éltem meg az elejét. Nagyon odafigyelt rám, baba mozgásán meghatódott, nagyon édes volt tényleg. Sokat tervezgetünk, mi hogy lesz a későbbiekben stb. Mostanában - így a 2. trimeszter végére - kezdem azt érezni, hogy mintha az újdonság ereje alább hagyott volna a dolognak: már nem beszél annyit a pocakomnak, magától kevesebbszer fogja meg, hogy mozog-e. De mentségére szóljon, hogy tényleg sok a megoldani való dolgunk, biztosan az is elvonja a figyelmét. De sokat bókol így is, pedig én sem érzem szépnek magam, valahogy minden ruha röhejesen áll. Én is a vásárlásban látom a megoldást, hogy az új alakomhoz illő ruhát vegyek, csak közben próbálnék nem költeni, hiszen sok mindenre kell majd. Szóval kicsit bűntudatom van a vásárlás miatt is. Férjemet nem zavarja egyébként, csak engem.

Nem tudom a 3. trimesztertől mit várjak. Gondolom a fizikai dolgok csak rosszabbak lesznek, de a lelki részében jó lenne kicsit egymásra hangolódni a szülés miatt is.

Én nem gondolnám hogy el fogunk válni akármilyen nehézségek is várnak ránk. (Betegsegből adódóan már a hosszabb szexmegvonást is túléltük korábban). Ami miatt még reménykedek, hogy jobb lesz, hogy az utolsó két hónapban nem fogok dolgozni, így több időnk lesz lelassítani és kicsit megélni a pillanatot.