Más is távolodott el a párjával a terhesség alatt?
Már nagyon a végén járok, a 9. hónapban, és úgy érzem a férjemmel eléggé eltávolodtunk egymástól a terhesség alatt. Tudom, hogy az én hibám is, a terhesség első felét nehezen viseltem, állandóan rosszul voltam, aggódtam, szexelni sem lehetett. Aztán ilyen téren zöld utat kaptunk, de mégsem működött jól a dolog, nekem sajnos végig nagyon fájdalmas volt a szex a terhesség alatt, így már hónapok óta nem is próbálkozunk. Máshogy szoktam segíteni rajta, de azt veszem észre rajta, hogy mostanában már erre sincs igénye, mintha nem is hiányozna neki. Egyre kevesebb az összebújás is, puszit ad, de már nem ölel meg, alig érünk egymáshoz. Amúgy segítőkész, figyel rám, beszélhetünk, de mintha csak barátok lennénk, sokszor úgy érzem. A terhességet lelkileg sem viseltem túl jól, a testképemre nagyon negatívan hatott, úgyhogy lehet én is ellöktem ezzel magamtól. Ha magamra nem tudok nőként nézni, nem csoda, hogy ő se tud rám úgy tekinteni.
Megfogadtam, hogy a baba után ez változni fog, de félek meddig fog tartani ez az időszak, gondolom a szülés utáni pár hónap sem lesz egyszerű. Valaki átment itt hasonlón?
Szó szerint ugyanezen.
A szülés utáni időszak csak mindenen rontott. 1,5-2 év elteltével lett jobb, sok tudatos munka, sok önismeret, rengeteg beszélgetés, türelem, megértés. Voltak durva mélypontjaink, de mostanra már felfelé megyünk. Nagyon fontos, hogy az elejétől legyen állandó segítséged (nagymama, babysitter). Ha érdekel még írok, de itt hosszabban nem szeretném fejtegetni, mert itt úgyis mindenki szexistennő szülés után is és különbenis, ha azt érzi hogy eltávolodott a párjától akkor meg elfelejtett Nő lenni és ő már csak anya.... 🤦
Mi csak szexuálisan távolodtunk el egymástól,ez miattam volt, szinte taszított a szex gondolata is, az ölelések, a puszik, a lelki kötödés megmaradt.
És csak a szülés után 4 hónappal kezdtünk újra visszatalálni egymáshoz.
Hálás vagyok a férjemnek hogy türelmes és kitartó volt abban az időszakban
Az első két trimeszterben éreztem lelki eltávolodást. Szexuális értelemben sajnos végig. A libidóm nullára csökkent, ha együtt voltunk is annyira keményedni kezdett a hasam, hogy őszintén... rosszul esett a szex. Ez van.
Lelki értelemben a végefelé nagyon közel kerültünk egymáshoz. Talán akkor vált a férjem számára is igazán valóságossá, hogy babánk lesz és a széltől is óvni kezdett, sokat változott, érzékenyebb lett, többet ölelget. A továbbiakról egyelőre nem tudok nyilatkozni, mindennapos kismama vagyok. Most beállt az a lelki idill, amire vágytam végig, de gondolom ez azért a baba érkezésével változni fog.
Szexualitás terén volt tavolodás, inkább a férjem felől. Nehéz volt a terhesség, aggódott állandóan. Most szültem egy hete. De én nagyon mélyen vagyok lelkileg. Remélem, ha ez a hormonháború lecsillapodik, akkor majd visszaáll a vágy is. Egyenlőre nehezen éljük meg a sokgyerekes létet, így hogy pár hónapja halt meg anyukám. S a szüléssel a gyászom erősödött fel.
Ha kommunikációs szinten is távolodtok, az probléma. Remélem sikerül megoldanotok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!