Hogyan vészeltétek át a csalódottságot amikor hónapról hónapra megjött? És mennyi idő volt végül, mire összejött a baba?

Komolyan 3 hónap után sírsz??

3 évnél járunk! 3 évnél!! Minden eredményünk jo,mégse sikerül.

De nem adjuk fel,soha!

Te meg ne picsogj,3 hónap az semmi!

Az első három hónapban egyáltalán nem voltam csalódott, úgy voltunk vele, hogy jön, ha jönni akar. Szerintem a 4. hónap körül csapott belém először a "villám", hogy bakker ez lehet nem lesz olyan egyszerű!? Nem segített, hogy közben a környezetünkben mindenki sorban jelentette be a terhességét. :)

Őszintén szólva én mindig azt mondtam, hogy nem feszülünk rá, de úgy az 5. hónaptól igazából tudat alatt már nagyon is... Bejött a számolgatás, a "mikor kéne együtt lenni, hogy összejöjjön" témakör, a csalódottság, a várakozás. Aztán megkaptuk a covid oltást és mivel akkor az volt az ajánlás, úgy döntöttünk, hogy két ciklusnyi próbálkozás kimarad. Az első próbálkozásmentes hónapban éreztem azt, hogy hatalmas kő szakadt le a lelkemről, ez végre nem egy olyan hónap, aminek várjuk az eredményét. És tulajdonképpen akkor is jöttem rá, hogy bár én meg voltam győződve arról, hogy nem görcsöltem rá, DE... nagyon rá voltam görcsölve. Végül a 2 hónap próbálkozásmentes nyugi után az első próbálkozásra összejött. Összesen 13 hónapot vártunk rá és így utólag valahol biztos vagyok benne, hogy köze van a sikertelenségnek a lelki állapotomhoz, amit a 4. sikertelen hónap után felvettem. Lehet hogy más is volt a háttérben, életmódot váltottam, többet sportoltam, hogy ne ezen zakatoljon az agyam, de tuti a lelki állapot is fontos szerepet játszik a dolgokban.

Mindenesetre én ezért nem ítélek el senkit. Könnyű azt mondani, hogy ne görcsölj rá, vagy engedd el. De amikor nagyon vágysz valamire, akkor ez nem ilyen egyszerű és talán az illető nem is érzi, hogy görcsös.

Összevonva majdnem 1.5 év volt az aktív próbálkozás, de 2+ év alatt.

Első körben pár hónap alatt kiderült hogy komoly eü. gondom van, akkor szüneteltettük, meg új munkahely, aztán COVID... na aztán ráálltunk megint. Az első 6 hónap még so-so volt, mert akkor még bennünk volt a svung, elkezdtem hőmérőzni és gondoltam hogy nem jön egyből össze...

Aztán ahogy a fél évet átléptük, egyre lehangoltabb lettem. Mindent kipróbáltam akkor már, LH teszt, hőmérő, vitaminok, tornák, jógák, speciális síkosító, meditáció, ez tartotta bennem a lelket hogy kb minden hónapban valami újat kitaláltam.

Spermavizsgálatot is csináltattunk, az rendben volt, az is megnyugvás volt.

Végül endokrin dokihoz mentem, ő felírt egy kezelést, amiben nagy reményeim voltak, de amikor elkezdtem, az a ciklus se sikerült, akkor nagyon kivoltam. És igen, rágörcsöltem, mert akkor már rég nem sikerült, meddőségi központba is bejelentkeztünk akkor.

És a következő ciklusban, ugyanolyan "rágörcsöléssel", de megfelelő kezeléssel sikerült mégis teherbe esnem és végül totálisan problémamentes terhességem volt.

Nagyon nehéz volt, ezt nem tudom elvitatni, átérzem a helyzeteteket. De aztán a terhesség, a kisbaba mindenért kárpótolni fog.