Van itt olyan aki az ELSŐ szülését nem drasztikusan élte meg? Kevesebb fájdalommal élte meg? Aki azt mondja hogy ez nem is olyan vészes?

Több szülést láttam élőben, úgyhogy borzasztóan féltem. Ennek ellenére bár fájdalmas volt, összességében kibirható. Egy éve szültem, de már a kórházi ágyon is így gondoltam.

Három hónap alatt most hal el a második fogam, ráadásul péntek este, ha választani kell a rám váró hétvége és az egy évvel ezelőtti szülés között, gond nélkül mennek vissza a szülőszobára...

Nekem nagyon pozitív élmény volt. Borzasztó nehéz terhességem volt folyamatos hányással szédüléssel mindennel együtt és nekem a szülés konkrétam felüdülés volt az elmúlt 9 hónaphoz képest.

Nagyjából fél óra alatt kint volt a kisfiam.

Én már amikor sms-ben körbeüzentem a fél világnak, hogy megszületett a lányom (~4-5 órával szülés után), akkor is azt mondtam, hogy ez nem is volt olyan vészes, egy barátnőmnek emlékszem, írtam, hogy ugyan minden hétvégén nem csinálnám végig, de azért teljesen teljesíthető :D

Amúgy tényleg rosszabbra számítottam. Nekem kifejezetten pozitív élmény volt. Semmi trauma, semmi negatív tapasztalat. Fáj, igen, ezt nem tagadom, de valahogy ez akkor, amikor benne vagy, nem annyira tragikus, vagy hogy mondjam :D Az idő is másképp telt, valahogy nem tűnt fel, hogy már elmúlt fél-1 óra, meg igazából olyan természetesnek is érződött az egész szituáció. Mondjuk az is volt. Háborítatlanul, mindenféle fájdalomcsillapítás meg beavatkozás nélkül szültem, a szülésznő néha bejött a szobába ránk nézni, hogy megvagyunk-e még, és a kitolási szakaszhoz odahívta az orvost, de ő gyakorlatilag csak elkapta a gyereket és utána összevarrta ami sérüléseim lettek közben, de így ennyi volt. Kórházi körülmények között ennél természetesebbet és nyugodtabbat nem is tudtam volna elképzelni, és nekem ez így abszolút tökéletes volt. Imádtam az egészet, még most is szeretek róla beszélni, pedig már lassan másfél éve volt :D De nem baj, dolgozunk a második babán, remélem hamarosan megint átélhetem :)