Hogy történhet meg ilyen a mai világban? (cikk lent)

Nagyon rossz volt természetesen olvasni is.

De azért néhány dolgot tisztázzunk:

az orvosok is emberek, ebből adódóan hibáznak, ha egyáltalán itt hibázott is bárki. A orvostudomány sem tudja mindenre a választ és igen, van olyan, hogy bemész a kórházba és nem élve jössz ki onnan. Mert nincs mindenre megoldás. 100, de még 50 évvel ezelőtt is egy vetélés alapvetően az élet velejárója volt. Ez az elmúlt 20-30 év "divatja" úgy mond, hogy azonnal keressük a bűnbakot, mert kellő biológiai ismeretek hiányában sajnos sokan el sem tudják képzelni, hogy egyáltalán nem annyira egyszerű ez a tudomány, mint amit otthon Körmös Aranka este a kanapén néhány blikk cikkből kigondol. És igen, azért ez a 0,03 % valóban annyira csekély, csak ugye ehhez meg alapvető számtan tudásra van szükség.

Minden, MINDEN beavatkozás, de vizsgálat is hordoz magában veszélyt.

A tájékoztatásról meg csak annyit, hogy egy orvosi vizsgálaton amúgy is mindenki beszűkült tudatállapottal vesz részt, hát még akkor egy ilyenen mennyire figyelhet az illető. Én fogorvos vagyok, hányszor hallottam már azt a dumát, hogy ő erről még soha nem hallott, pedig annyira biztosan elmondtam, hogy még alá is írta szegényem az előző ülésnél. Kizárt dolognak tartom, hogy nem mondták el a vizsgálat kockázatait, maximum nem mentek bele a részletekbe, hogy pontosan mi által történhet baj, de a vetélés kockázata egészen biztosan elhangzott, efelől nincs kétségem.

Egyébként maga a cikk is elég szenzáció hajhászra sikeredett. Ha csak tárgyilagosan lett volna megfogalmazva, akkor valszeg a kérdés sem született volna meg.

Borzasztó tragédia ez egy pár számára ez nem kétséges és távol álljon tőlem, hogy még beléjük is rúgjak egyet, de ez a kérdés azért két oldalú.

Egy ilyen döntésben NINCS olyan, hogy nincs gondolkozási lehetőség. Ha nem írom alá, nem egyezek bele, azt mondom hogy nem, mert másodlagos szakvéleményt is szeretnék kérni akár egy genetikai magánintézményben, akkor nem fognak hozzám nyúlni. Ha tájékoztatnak és én beleegyezésemet adom a vizsgálathoz, akkor viszont ez egy olyan sajnálatos esemény, ami kicsi eséllyel ugyan, de benne volt opcióként. Sokkal könnyebb mutogatni (sajnos), mint belátni, hogy esetleg én is hibáztam azzal, hogy rábólintottam a vizsgálatra ilyen sebességgel ahelyett, hogy kiálltam volna határozottan az igazamért, magunkért. Már ha csak a vizsgálatról beszélünk...

Egyébként nem tudjuk mikor volt koronavírusos és mennyire volt súlyos, hogy kórházban volt vele. Van-e ennek egyáltalán köze a sztorihoz? Nekem ez teljesen zagyva. Hogy függ össze az, hogy koronavírusos volt azzal, hogy a kórházban keres nőgyógyászt a gondozáshoz? Görcsölt, vérzett, ami már nem jó jel. Kromószóma rendellenességet mi alapján állapítottak meg? Mikor?

A cikk további részére pedig: Ha valaki akárcsak képen, vagy egy újszülött osztályon látott már 25-27 hetes korababát, akkor egy percig sem kérdőjelezi meg, hogy egy 21 hetes magzatra miért mondják azt, hogy sajnos semmi esély a megmentésére. Kegyetlen lesz a kijelentésem, de jobb, ha őt elengedik.

A biológia sokkal összetettebb annál, mintsem mi azt gondoljuk. Az orvosok sem mindenhatók. Megteszik, amit meg lehet, de az sokszor csak sötétben tapogatózás, nem varázslat.