Terhes lettem, mit tegyek? Felborultak így a terveim.

Én is hasonló helyzetben vagyok. 21 éves vagyok, párommal 2.5 éve vagyunk együtt. Januárba terhes lettem, megtartjuk a babát, aki most már nemsokára meg fog születni. A suli még nekem is ott van, 2 évem van a diplomáig. Most halasztok, aztán levelezőn fejezem be. Anyagilag egyáltalán nem állunk jól, mivel nekem még nem volt munkahelyem, a párom dolgozik csak. Nincs saját lakásunk, a szüleinél élünk, és sajnos anyagilag ők se tudnak támogatni minket, csak a szobát tudják adni, ahol nemsokára már hárman leszünk.

Nagy lagzi... Én is mindig nagy lagziról álmodtam, sok vendég, gyönyörű hatalmas ruha.... De a baba közbeszólt. És egyáltalán nem bántam meg. Végül most nyáron már nagy hassal tartottuk meg a polgárit, amire csak 1 hónapunk volt felkészülni. Mégis nagyon jól sikerült. És nem cserélném el! Jövőre, vagy utána, ahogy jobban állunk anyagilag szeretnénk majd egy templomi esküvőt is (azt nálunk, mivel én 300 km-re laktam eddig a páromtól), és milyen jó lesz, mikor a fiúnk is ott lesz velünk.

Nem az esküvő, nem az iskola és nem is a baba számít, hanem a kettőtök kapcsolata.

Leírom az én példámat:

Megismerkedtem a párommal, terhes lettem,kb ugy voltam mint te leszámítva hogy nem 28 voltam. És a suli miatt meg a körülmények miatt, de lehet hogy talán pont azért mert megijedtem és hirtelen nem tudtam mit csináljak ugy döntöttem ezt a babát most nem tartom meg(a párom abszolut rámhagyta). Persze már mikor felébredtem az altatásból azonnal bántam és bőgtem napokig,hetekig. És már nem érdekelt semmi csak szerettem volna anya lenni hónapokig, vagy 2 évig. De a párom azt mondta hogy előbb legyen meg ez, legyen meg az, meg jöttek a feltételek hogy előbb dolgozzak x ideig stb. Az egyetemről lemondtam és inkább nem mentem el mert nem akartam emiatt még a páromat is elveszíteni ha már olyan hülye voltam hogy egy babáról lemondtam...

Lassan kezdek rendeződni a dolgok, nekem fix munkahely, lakásfelujítás, anyagi helyzetünk is elég jól állt stb. Én vettem egy kutyát mert már meguntam hogy a párom a tökéletességet várja baba téren. Nekem a kiskutyám olyan lett mint a gyerekem (most is :) ), bár mint utóbb kiderült rosszabb (lehet tul elkényeztettem) Ahogy telt az idő a barátom ugy változott meg, már sehova nem jártunk együtt, szinte nem is beszélgettünk, és szinte sosem voltunk otthon együtt és nem utolsó sorban egy idegbeteg emberré vált. Egyre jobban ugy éreztem hogy mekkora szerencse hogy akkoriban ugy döntöttem, mert akkor most az a 2 vagy 3 éves gyerek is csak szenvedne egy ilyen apa mellett. 4 és fél év után meg már egyenesen hálát adtam istennek hogy akkor volt annyi eszem!

Most 19 hetes terhes vagyok egy olyan férfitől akivel nagyon szeretjük egymást és mindenben mellettem áll. Nem terveztük, de mikor megtudtam hogy mi a helyzet egy pillanatra sem volt kérdéses hogy maradjon e a baba. Hozzáteszem nem vagyunk házasok, mégcsak szóba sem került ezelőtt. Az előző kapcsolatomnál nem voltak anyagi gondok és házasságról is szó volt. Most nagyon anyagi helyzetben vagyunk de szeretjük egymást annyira hogy a baba nem lehetett kérdés hogy marad :)

Bocsánat hogy ilyen hosszan írtam