Azert vagyok tavolsagtartobb mert babat varok?
Oké,de akkor miért tettél fel kérdést? Most válaszoltál magadnak. "Nekem nincs szükségem barátokra, leírtam többször is, sőt lehet valakinek ez hihetetlen, de sosem volt." Lefordítom neked: Nem, nem azért lettem távolságtartóbb, mert babát várok,hanem mindig is ilyen voltam.(Csak azért kényszerből találkoztam más nőkkel. Sajnos, ezt nem tudom fordítani, hogy miért, mert ezt nem írtad.)
De ezt otthon is megválaszolhattad volna magadnak a kedvenc magányodban, nem kell ehhez a gyik közönsége .
Olvasd el az elso oldalon levo valaszokat. Hozzajuk szolt a kerdesem sot a kerdesemben is eleve mar ott van hogy sose voltam ilyen. Mit nem ertesz? Kivancsi voltam :)
Remelem azzal tisztaban vagy hogy azert mert valaki nem szorul ra baratokra NEM MAGANYOS.
Szep estet!
Oszinten nem ertem mit nem lehet ezen erteni.
Amig nem voltam terhes neha talalkoztam veluk de sosem ereztem jol magam mert felszines az egesz.Most pedig amiota terhes vagyok semmi penzert nem vennem ra magamat hogy ujbol azokat hallgassam amit elotte. Semmi ertelme ennek pont azert mert tudom milyen egy igazi baratsag legalabbis milyennek kene lenni nem vagyok hajlando tovabb az idomet fecserelni olyan emberekre akikre ha ranezek igazabol nem szamitanak nekem mert tudom es erzi az ember hogy csak unalomuzonek hasznaljak. Szerintetek igy viselkednek azzal is aki temyleg egy igaz barat? Dehogy. Van nekem egy nagyon jo baratnom de kulfoldon el senkihez nem lehet hasonlitani ot. Ugyhogy pontosan tudom mit irok. Sokkal jobban szamit az edesapam a ferjem a sogornom inkabb akkor veluk toltom az idomet.
17es, én konkrétan nemrég lettem 40. Van 2 gyerekem és tőlem valóban elfordult a "barátaim" nagyrésze. Maradt persze kettő igazi de azért a nagyja ment a levesbe. Na mindegy én nem kötelesek de akkor is azt gondolom, hogy akinek nincs gyereke az másképpen éli ezt meg. Te tudsz ide oda csalódni, én két kisgyerekkel kevésbé.
(18as vagyok asszem')
#34!Én egy szóval se írtam, hogy nem fordulhat elő ilyen, pont azt magyarázom, hogy az nem is volt igazi barátság. Nem, nem tudok ide-oda csapódni, de időt szánhatok rá. Az viszont kevés, ha csak én szánok, és ő nem. Mindkét fél részéről szükség van alkalmazkodásra. Engem pl.egyáltalán nem zavar, ha ott van a gyerek, de ő se úgy éli meg, hogy akkor már nem kellenek barátok. Legjobb barátnőmmel pl.soha nem találkoztunk annyit, mint amikor kisgyereke volt(most is terhes 🙂) Nagyon egyszerű oka van. Tök ellentétes munkaidőben dolgoztunk. Az én munkaidőm rendhagyó. Hétköznap, főleg délelőtt pl. ráértem, amíg dolgozott, ő nem. Gyerekkel viszont igen. Nyilván inkább én mentem hozzá, mert úgy volt egyszerűbb. Nem borultunk ki, hogy nem tudunk gyerek nélkül bulikázni, mert addig se jártunk. Ha lett volna erre igényem, akkor oda megyek mással, vele meg mást csinálok, nem eldobom. De nem volt. Ugyanúgy tudtunk beszélgetni, mentünk sétálni, kávézgattunk stb. Annyi, hogy mondjuk ez bővült a játszóterezéssel. És?
A kérdezőnek egyértelműen az a baja, hogy ez nála nem így van. A barátnői elfordultak tőle és most azzal nyugtatja magát, hogy nincs is rájuk szüksége. Nézd meg, arra hivatkozik, hogy az elején írta, hogy sose volt ilyen, közben meg idéztem tőle, hogy mindig ilyen volt. Azt is ő írta. Így utólag inkább sajnálatra méltó. De az a fellengzőssége, ahogy kezdte, nagyon visszataszító volt. Én már terhes vagyok, mindenki fölött állok, tegnap még jó volt a barátnőm, de ma már gyerekes lett, mert én már TERHES vagyok! Ja, nem tegnap is gyerekes volt, de akkor még "rákényszerítettem magam", hogy találkozzak vele, de már nem fogom, mert TERHES vagyok! Hát, basszus. Terhességtől függetlenül nem kell barátságot színleli, meg "kényszerből" talalkozni senkivel. Szerintem inkább ez a gyerekes viselkedés.
Amúgy önmagában sztem az agy valamiféle védekező reakciója ez az egész.
Most ne menjünk bele tul részletesen, mert durván fáradt vagyok de részben azok az anyák hiszik valamiféle különleges dolognak az anyaságot akik nem akarták elveszteni azt az életet ami nekik gyerektelenkent van, de gyerek mellett vagy terhesen rájönnek hamar, hogy az nem lehet tovább ami eddig volt. És akkor így kompenzálják, azt hogy mondjuk a 20as éveik legelején becsusszant nekik a baba. Vagy ha nem is becsusszant de mondjuk nyilván nem egy 10 éves kapcsolatba jön egy baba ha valaki 19 v 20 éves.
Valljuk be, aki később szült vagy nem vállalt gyereket, az tudja miről beszélek. Nekem nagyon szép és független, kalandos éveim voltak 30as nőként. Karrierem csúcsán, függetlenként, bulik, barátnők, pezsges, szuper nyaralások, szakmai sikerek sok sok jó pasi.. aztán megismertem a férjem miután kibuliztam magam és vállaltunk kettő gyereket. De én nekem ott már megvolt minden amit meg akartam élni fiatalként. Nem volt mit kompenzálni mert nekem akkor már nem kellett a buli/pasikk/pezsges stb.
Szóval én azt látom, hogy azok a fiatal anyukák szokták ezt tolni, hogy ők aztán attól lettek valakik mert szülnek /terhesek stb, akik ilyen nem túl tudatosan tervezték a gyerekvállalást. Na mindegy lehet tévedek és amúgy ha igen ha nem, földig le fognak pontozni, mert tuti sokan vannak akik magukkal is elhitetik, hogy ők mekkora foldanyak mert becsusszant 20 évesen egy pulya.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!