MIÉRT szeretnének legtöbben kislány babát?

Én mindkettőt szerettem volna már a kezdetektől. Alpvetően 'lányos' anyának érzem magam (szeretek szép frizurákat készíteni, csinosan öltöztetni, csajos játékokat játszani); de ugyanúgy vágytam egy kisfiúra is. Valahogy nekem a családról az az ideál képem, hogy mindkét nem benne van, minden generációban. Nekem ettől színes, változatos, teljes, mert minden téren, minden megtalálható benne. Nekem is bátyám van, tehát vegyes testvérpárként nőttem fel.

Egy kislányom már van, és most kisfiút várunk, úgyhogy megadatott, amit már a kezdetektől szerettem volna.

Nem igazán tudom megmagyarázni. Mi ketten voltunk lányok, soha el se tudtam mást képzelni, minthogy lányom legyen. Pedig nem vagyok csajos, farmeros-tornacipős nő vagyok, a fiúkkal jobban kijöttem szinte mindig. De akkoris, ha a jövendő gyerekeimre gondoltam, kizárólag kislányokat láttam magam előtt, fiút semmiképp, sokkal cukibbnak láttam a lány gyerekeket.

Hát, az első gyerekem kislány lett, repültem a boldogságtól, mikor közölték ultrahangon, hogy lány. A másodiknál is mondogattam, hogy még egy lányt szeretnék, nehogy fiú legyen, én már lányos anyuka vagyok, most már annyira se tudom elképzelni a fiút, mint régen. Nos, kombinált teszten közölték határozottan, hogy ő bizony kisfiú :D Néztem döbbenten vagy 10 másodpercig, aztán hirtelen magától bevillant a fejembe egy csomó pozitívum, hogy miért is szuper, hogy fiam lesz, és boldogan vigyorogva mentem ki az ultrahangról :D Következő uh-n már azon aggódtam, hogy nehogy mégis lány legyen.

Most már 2,5 éves a kisfiam, egy hihetetlenül cuki gyerek, és egyébként a lányom ezerszer nehezebb eset, nálunk se jött be a sztereotípia. Nem lesz harmadik, de ha lenne, teljesen mindegy lenne a neme, tényleg nem tudom már egyik mellett sem letenni a voksomat.

Én nő vagyok, de világ életben fiús anyának képzeltem magam.

26 hetes terhes vagyok, úgy néz ki kislánnyal… egyelőre elnevezni sem tudom, annyira váratlanul ért a dolog. 😅

Lányt szerettem volna. Anyummal tizenéves koromig jó volt a kapcsolatunk, utána sokáig megromlott, most ismét egész jó, de sosem volt bensőséges. Szerettem volna ezt átélni a saját lányommal. Nomeg én beszédes, érzelmes ember is vagyok.

Fiunk lesz, úgyhogy tudomásul vettem hogy egyelőre a családi karmát nem fogom majd önkényesen helyrebillenteni. :) De ennek is örülök, mert a férjem egy fantasztikus ember, és ha még egy ilyen férfi lehet a világon mint ő, az a tudat boldogsággal tölt el.