Sokan mondják, hogy terhesség alatt iszonyat érzékenyek, hangulatváltozóak.. ez kb mikor következik be? Vagy nem törvényszerű?

Nem törvényszerű, nekem nem voltak egyáltalán, ha az embernek van mivel lekötnie a figyelmét ÉS a környezetében sincs stresszforrás (munkahely, anyós stb), akkor szerintem ezek elkerülhetőek.

Nekem semmi különös nem volt eddig 😊 Max annyi, hogy hamarabb potyognak a könnyeim. Kisfiamék oviba anyáknapját tartottak videót kaptunk róla, már ahogy elkezdte a verset sírtam ❤️ De ez lehet terhesség nélkül is így lett volna. 21+4hkm

Szerintem egyén függő mint pl a terhesség is. Én 26hetes vagyok. A 17.hétig semmi bajom nem volt. Azóta viszont bármin képes vagyok elsírni magam 🤷‍♀️😅 Egyik nap nagyon bekeményedett a hasam és azon bőgtem, hogy nem tudtam felhúzni a zoknimat 🤦‍♀️😂 Párom arra jött be, hogy a zokni egyik fele a ruhás szekrényen van a másik a szoba közepén én meg sírok 😅 akkor rosszul esett de visszagondolva jót röhögünk rajta 😅 amugy vannak napok amikor semmi okom nincs mégis stresszes feszült vagyok. Párommal szerencsém van elég jól kezeli ezeket a helyzeteket. Remélem szülés után vissza áll minden és nem leszek ilyen mint mostanában 😅

Ez azoknál következik be, akik a terhességet mentsegnek hasznaljak, hogy most lehetnek onmaguk vegre hiszen már teherbe estek, nem kell tunderkenek lenniuk. Utana jon az anyasag, meg szülés utáni depi ami miatt lehet csesztetni a parjukat.

Én alapból ilyen sírós vagyok, szóval nem változott 😃 azért az elmondható, hogy a hormonok miatt természetes, hogy ilyenkor érzékenyebbek lehetünk.

6-os! Azért ez nem volt szép... az én terhességem problémamentes volt, nem voltak hangulatingadozásaim és a páromat sem küldtem el éjszaka eperért. Szülés után viszont jött a baby blues. Rengeteget sírtam, majdnem mindennap heteken át. Idegesített, hogy párom családja feszt itt akart lógni, miközben én nem vágytam semmire, csak hogy magunk lehessünk - amúgy is elég antiszociális vagyok. Sírtam, mert a babám hajnali 4-kor kelt és már nem lehetett visszaaltatni, tudtam, hogy nekem vége az éjszakának, nem is a kialvatlanság zavart adott pillanatban, hanem hogy mindent síri csendben kell csinálnunk, mert másnak nem kell azért kib@szni az álmát a szeméből, mert a babánk felkelt. Értsd: se egy kávét nem tudtam emiatt meginni, se a hajamat megmosni, pedig az egyetlen huzamosabb idő volt a napban, amikor a babám elvolt magában és akármit is lehetett volna csinálni. Csak nem hajnali 4-kor. Egyenesen bicskanyitogatónak találom, hogy az utolsó takarító is újabban arra maszturbál, vagy tudja a tököm, mit kezd az információval, hogy nekem van-e tejem, párom családja pedig fel volt háborodva, amiért nem nézhették végig, ahogy szoptatok, a kedves nagypapája tartott is egy negyed órás monológot, hogy hogy merészelem elvenni tőle ezt az élményt. Jól olvasod. Tudod, minekután az emberek jó része szülés után nem nőként kezeli a nőt, hanem tehénkènt, azt gondolom, helyén van minden sírás. Nem csodálkozom azon se, aki depressziós lesz, azt hiszem én is az lennék, ha nem tudnék edzeni. Én meg azt mondom, hogy pont az ellenkezője történik annak, amit te írtál: pont hogy az anyát cseszegeti mindenki a sz@rjaival, miközben nem tudom mit ad hozzá a szomszéd Mari néninek az életéhez, ha tudja, hogy szoptatod a babád, vagy a kedves nagyszülőkéhez, ha 3 óránként adsz neki enni. Jó volna, ha egy ilyen helyzetben mindenki befogná a pofáját és csak akkor véleményezne, ha kérdezik, fele ennyi depis anyuka lenne, az biztos.