Féltés, hangulatváltozás? Help!

Egy kicsit el vagyok kenődve és azért fordulok hozzátok mert nem tudom kihez lehetne.Pár rövid sorban leírom az előzményeket.

A párommal lassan 2 éve vagyunk együtt.Nekem már van 2 gyermekem.1 év próbálkozás után elmentünk egy urulógushoz ahol a dr.úr közölte,hogy természetes úton 1:100-hoz,hogy lehet közös gyermekünk mert van egy hereviszértágulata a páromnak amit meg kell műteni.Úgy volt februárban műtik,megvolt az időpont de nem ment el.Elhagytuk a kórházba vett pizsamát és ő egy jelnek vette és persze van egy kollega is akinek ugyan ez a problémája és van 3 gyermeke.Ez volt februárban és márciusban már az én kincsem a pocimban volt.Borzasztóan örültem nem tudtam nevessek vagy sírjak örömömben.Most 14 hetes kismama vagyok.De azóta minden napot úgy élek meg,hogy egyik percben boldog vagyok és várom a napokat,hogy teljenek,hogy érezzem mikor mozdul meg az én kincsem a másik percben ideges vagyok menni akarok ultrahangra és meg akarom nézni minden rendben van e és a sírás fojtogat mint most is,hogy még van két hét mire láthatom.Beszéltem védőnővel,unokatestvérrel is és is de azt mondták,hogy a második trimeszterre elmúlik a hangulatváltozás.Pedig valahol olyan érzésem van,hogy ez nem fog elmúlni.Még csak azért sem mert őt sokkal jobban féltem mint mikor a másik két gyermekemmel voltam terhes.Szeretnék felhőtlenül boldogan élvezni a terhességet de a féltés sokkal nagyobb bennem.