17 éves vagyok és most derült ki, hogy másfél hónapos terhes eddig még nem mertem mondani senkinek sem most mit csináljak?

Gondoltam, próbálok tanácsot adni, de mire elolvastam az összes hozzászólást, már én is összezavarodtam.

Ne tartsd meg, mert ha anyukád egyedül nevel már hármótokat, és most lenne még egy pici baba,akit fel kellene nevelni, nagyon nehéz lenne neki is, (mivel gondolom ő tartana el mindannyiótokat), és neked is, mert az iskolát ha el is végeznéd, levelezőn tudnád csak. És még te is fiatal vagy, a barátod is. ( még ha azt is mondaná, hogy tartsátok meg, ki tudja, meddig maradna melletted és lenne apuka)

Tartsd meg, mert egy életről van szó! És egy csodáról! Anyukád úgyis segít, és te is majd mindent megteszel érte! És sose tudhatod, hogy sikerül egy abortusz, lehet utána soha nem lehet saját babád!

Vagy tényleg szüld meg és add örökbe,mert rengetegen várnak egy édes kicsi babára, akiket felnevelhetnének a sajátjukként.

Szóval nincs tanács, neked kell döntened, hisz 17 évesen, ha arra volt eszed, hogy lefeküdj a barátoddal (legalább védekeztetek?), akkor nézz szembe a következményekkel, és barátod, mivel ő már felnőttkorú, még több esze lehetett volna, és neki is gondolnia kellett volna a védekezésre. Ő is ugyanolyan felelős. Tényleg beszélj anyukáddal, biztos mérges lesz rád, de az ő hibája is, hogy nem világosított fel kellőképpen. VAgy nem tud eléggé rádfigyleni? Viszont csak benne bízhatsz igazán, és akkor is fog neked segíteni, mivel a LÁNYA vagy! Felelősséget vállalt érted, amikor úgy döntött, megszül.

Szerintem is azt nézd legelőbb hogy ha megtartanád, te mennyit lennél képes feláldozni a fiatalságodból a babáért, gyerekért. Mert ha megtartod ez már egész életre szól. Hirtelen fel kell nőlnöd. Persze ez vhol most kegyetlenül hangzik, de az sem kegyetlenebb hogy elveteted.

Nagyon nagyon nehéz döntés!

A másik azért írják sokan csak a mosolyt, a nevetést a kisbabával kapcsolatban, mert a többi igaz nehéz anyagilag majd ahogy nő és egyre több igénye lesz, de vhogy mindig lesz, és a gyereknél nagyobb húzóerő nincs. Ha az elején megad mindent a lehetőségeihez mérten akkor később is ezen lesz. Ebben biztos vagyok!

A másik dolog, hogy feltétlenül beszélj az apukával. De még ha ő azt is mondja hogy ne tartsd meg, azért még egyszer gondold át hogy egyedül nem menne e. Ha pedig segít is benne akkor még jobb lenne. De mindenképp vedd számba azt a változatot hogy nem vállalja be és így gondolkozz azon hogy te egyedül képesnek érzed e magad rá. Ha erre a kérdésre igen a válasz akkor jöhet anyuka.

Az ő véleménye is nagyban fog befolyásolni, hiszen most még ott élsz, tőle függsz. De nem lesz ez mindig így.

Ezt is csak azért írom, mert sokan tanácsolják hogy anyukád úgymond mindent meg fog oldani. De mi van ha ő a nem megtartás mellett dönt és te hallgatsz rá és egész életedre megbánod?

Olvastam itt már ilyet, hogy anyuka ahelyett hogy segített volna a döntésben ill. a helyes iránymutatásban de a döntést a gyermekére bízva, inkább elvitte elvetetni, azóta is bánja a leány.

Mindent, mindent vegyél számba a legnehezebbet is, úgy hogy beszéltél az apukával, beszéltél anyukáddal, de mindet jól gondold át, de ne az ő döntésük legyen. Neked kell dönteni! Ez a te életed! Jövőre pedig nagykorú leszel, azért mégsem 13 vagy hanem 17.

Én úgy gondolom hogy inkább megtartanám és feláldoznám valamilyen szinten az életem a fiatalságomat, ha már nem figyeltem oda, mint hogy a baba lássa kárát. De ez az én véleményem és nem te vagyok!

Te dönts mindent számbavéve! Egy lényeg, ne bánd meg!

Én vagyok az első válaszoló.Látom aki azt merte mondani Neked,hogy az élet nem rózsaszín lányregény az sorban le lett pontozva.Remélem szóltál már Anyunak,és eldöntöttétek,hogy Ő akar-e 4. gyereket.Mert ez az igazság,csak rá támaszkodva szülheted meg,hiszen Te is gyerek vagy.A hugom 20 volt amikor terhes lett,Ő is Anyunak szólt először,pedig a fiúja megbízható,rendes fiú volt.Örökbeadás,még jobban megviselne mint egy abortusz.Házasságban is nehéz gyereket nevelni,nemhogy ilyen helyzetben.Aki meg azt mondta szüld meg annak azt üzenem,hogy ha tanácsot adnak,akkor küldjenek mellé kalácsot is!Biztos csak egy újszülöttre van szükség abban a háztartásban ahol az Anya egyedül neveli a 3 gyerekét.Meg a 19 éves fiúja majd azt mondja,hogy maximálisan kiveszi a részét a gyereknevelésből?Ezt nem gondoljátok ti sem komolyan!Vagy a fiú szülei majd kibújnak a bőrükből úgy örülnek,hogy gyerektartást kell fizetniük a fiuk nevében.Szerintem még apasági vizsgálatra is elcitálnak benneteket!Ugyan már!Csak képzelje el mindenki aki el van olvadva ,hogy milyen jó az az 1 vagy 2 gyereke,hogy mit kezdene magával,ha hirtelen kiderülne,hogy mondjuk ikreket vár.Biztos eszébe jutna a stabil házassága ellenére is,hogy ez milyen nagy anyagi megterhelés lesz a családnak.Merthogy itt azt írjátok,hogy ezt a gyereket nem lehet anyagi szempontból nézni!

Minden jót kívánok Neked!

Én is azt javaslom,hogy anyukáddal mindenképp beszéld meg,de azt is,hogy a barátoddal!Sajnos anno én is 16 évesen terhes lettem,és nem szóltam az akkori barátomnak róla,mert ugyanígy gondolkodtam,mint te,,,!(A babát elvetettem a jövőmre gondolva,,,tudom sokan elítélnek ezért,de a szüleimre hallgatva ez tűnt a sok rossz közüli kevésbé rossz döntésnek)Aztán mikor pár év múlva találkoztunk valahol a sráccal,érett fejjel elmeséltem neki,hogy mi történt,,,Nagyon mérges volt,hogy miért nem szóltam neki,és miért egyedül csináltam végig,pláne,feltette a kérdést,,Mi lett volna,ha,,,,!Ma már nagyon bánom a titkolózásomat,az első szerelmem volt!-Szóval,tényleg mindenképp beszélj a dologról,hidd el,sokkal könyebb lesz a döntés utána,egy Anya megszid,de azért Anya,hogy megbocsásson,és melletted legyen örömben bánatban,,az Anyák már csak ilyenek:-)

Sok erőt kívánok,akárhogyan is döntessz!!!

Egy két gyermekes anyuka,,,,,

Erre én is kiváncsi lennék. Irtam ide párszor...

Irj hogy mi van veled/veletek. Mi lett a baba sorsa??

utolsó vagyok...

Miért nem jelentkezel? :( Jó lenne tudni mi lett a vége...