Mióta megtudtam a baba nemét, nem várom őt annyira? Mit tegyek?
Borzasztó lelkiismeretfurdalásom van. Mindig kislányt szerettünk volna a férjemmel, el se tudtam kèpzelni, hogy fiúnk legyen, egyáltalán nem vágytam soha fiúgyerekre, mások is folyton azt mondtak, nekünk tuti kislányunk lesz, olyan lányos-szülő típusok leszünk.
Nyilván a józan eszünkkel tudtuk, hogy fiúgyerekünk is lehet.
Mikor megtudtuk, hogy úton a baba, nagyon örültünk neki, bár azt mondogattuk, benne van a pakliban, hogy fiú és akkor is biztos szeretni fogjuk. Izgatottan vártam a vizsgalatokat, elképzeltem a szülést, már néztem babakocsit, sokat gondoltam rá, nagyon vártam.
Úgy mentem a 12 hetesre, hogy na, tuti fiú lesz, mert lányt akarunk, de nem baj, mert fel vagyunk rá készülve, csak egészséges legyen - aztán mikor közölték, hogy tényleg kisfiú, egy kicsit letörtem. A férjem meg főleg, nagyon-nagyon kislány volt az álma.
És nem tudom, valahogy azóta elszállt belőlem a lelkesedés :/ Már nem várom olyan izgatottan a babát, nem álmodozok róla, mert nem szeretnék fiút, valahogy nem érzem magam fiús anyának és csalódott vagyok, hogy nekem talán soha nem is lesz már kislányom, ki fog maradni az életemből, nem tapasztalhatom meg azt, amire ennyire vàgyok...főleg azért nehéz ez, mert körülöttünk most mindenkinek kislánya született/fog születni a családi ès baráti körben.
Kicsit kétségbe vagyok esve a gondolataim miatt. Tudom, hogy a baba nem tehet róla, hogy fiú, én mégis közömbösebb lettem és félek, hogy ha megszületik, nem fogom igazán szereti. Nem akarok így érezni, nem ezt érdemli a kicsi, nagyon rossz embernek érzem most magam.
Jajj dehogynem!
Terhesen kb minden normális, kifordítanak magadból a hormonok, amikből nagy dózist kapsz.
Ez is sima túlreagálás, bezzeg ha távolkeleti kutyusok halála zaklatna fel ennyire, akkor mindenki megértő lenne.
Ha megszületett, jók lesznek a dolgok, terhesen folyton túlérzékeny az ember. Én pl sírtam morbid vicces és máglyán égettem meg volna, aki kitalálta őket.
Szerintem teljesen normalis amit erzel, gondoljunk csak az anyakra akik termeszetes szulesre keszulnek es csaszarral vegzodik, ott nincs csalodottsag? Azt nem kell feldolgozni? Van aki siman tulteszi magat rajta, masnak ido kell. Ugyanez tortenik ilyenkor is, van akinek mindegy, van aki valamilyen nemut var. Miutan kiderul a neme, akkor is van meg 5-6honap feldolgozni, dolgozni rajta h mire kibujik megszeresd. Szerintem nok 90%a siman megbirkozik ezzel szulesre,tovabbi 5%a rogton amint meglatja beleszeret, 5% az, akinek segitseg kell.
En koszonom az oszintesegedet, vallalva h itt szetszednek azok akiknek ez konnyebben ment v nem valljak be h nekik is gondjuk akadt vele, kivanom h megbirkozz ezzel minel konnyebben.
A lelkiismeretfurdalásod az ami a helyes útra tud terelni.
Érzed, hogy rosszul vagy ezektől a rossz gondolatoktól, rossz érzésektől, mégsem fordulsz el tőlük.
Ne hagyd, hogy a földre teperjenek! Ne hagyd, hogy elvegyék a közös örömötöket!Állj ellen a gonosznak és elfut tőled!
Még az is lehet, hogy a Te megérzésed lesz igaz, és mégis leányod lesz. Néha eltévesztik.
Csalódott vagy. Képtelen vagy.
Alkoss képet, hogy képes legyél!
Ez mégiscsak a Ti közös gyermeketek, szerelmetek gyümölcse. Egy csoda ami most Veletek történik. Örülj, hogy a gyermeked örömmel készülhessen ebbe a világba. Az öröm, nélkülözhetetlen a boldog élethez. A gyermeked Benned növekszik érzi amit Te érzel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!