Mióta megtudtam a baba nemét, nem várom őt annyira? Mit tegyek?
Borzasztó lelkiismeretfurdalásom van. Mindig kislányt szerettünk volna a férjemmel, el se tudtam kèpzelni, hogy fiúnk legyen, egyáltalán nem vágytam soha fiúgyerekre, mások is folyton azt mondtak, nekünk tuti kislányunk lesz, olyan lányos-szülő típusok leszünk.
Nyilván a józan eszünkkel tudtuk, hogy fiúgyerekünk is lehet.
Mikor megtudtuk, hogy úton a baba, nagyon örültünk neki, bár azt mondogattuk, benne van a pakliban, hogy fiú és akkor is biztos szeretni fogjuk. Izgatottan vártam a vizsgalatokat, elképzeltem a szülést, már néztem babakocsit, sokat gondoltam rá, nagyon vártam.
Úgy mentem a 12 hetesre, hogy na, tuti fiú lesz, mert lányt akarunk, de nem baj, mert fel vagyunk rá készülve, csak egészséges legyen - aztán mikor közölték, hogy tényleg kisfiú, egy kicsit letörtem. A férjem meg főleg, nagyon-nagyon kislány volt az álma.
És nem tudom, valahogy azóta elszállt belőlem a lelkesedés :/ Már nem várom olyan izgatottan a babát, nem álmodozok róla, mert nem szeretnék fiút, valahogy nem érzem magam fiús anyának és csalódott vagyok, hogy nekem talán soha nem is lesz már kislányom, ki fog maradni az életemből, nem tapasztalhatom meg azt, amire ennyire vàgyok...főleg azért nehéz ez, mert körülöttünk most mindenkinek kislánya született/fog születni a családi ès baráti körben.
Kicsit kétségbe vagyok esve a gondolataim miatt. Tudom, hogy a baba nem tehet róla, hogy fiú, én mégis közömbösebb lettem és félek, hogy ha megszületik, nem fogom igazán szereti. Nem akarok így érezni, nem ezt érdemli a kicsi, nagyon rossz embernek érzem most magam.
válasza:
válasza:Haha, 8-as dettó, én azt szoktam mondani, hogy lányos anyuka vagyok, csak véletlenül lett egy fiam harmadjára... :D Sose felejtem el a férjem döbbent fejét, amikor kijöttünk az UH-ról. Nekünk? Fiunk? Úristen, mit kell azokkal csinálni, nem akarjuk, ááááá.... Aztán végül a 2. lányunk kiderült, hogy sokkal fiúsabb, szóval nem lett semmi változás. :)
Kérdező, én megértelek, ez a neked legalább lesz gyereked pont olyan hamis érvelés, mint hogy Afrikában éheznek. Mindenkinek a saját baja a legnagyobb, és tök érzéketlenség lefitymálni, és rálicitálni, hogy bibibí, másnak még az élet is jobban fáj!
Hidd el, túljutsz ezen a kis csalódáson, és ugyanúgy fogod szeretni a kisfiadat, mintha kislány lenne. Az apja dettó. De attól még most érthető, hogy elkenődtél. Majd elmúlik. :)
válasza: válasza: válasza: válasza:Aki olyanokat ír, hogy "ez legyen a legnagyobb bajod" az jobban érzi magát ettől? Nyilván a kérdező is zavarban van ettől az érzéstől, nem lesz jobb, ha megsemmisítjük és leszóljuk, mert így érez. Nekem ezzel a mentalitással van tele a tököm.
Fontos lépés, hogy megfogalmaztad ezeket az érzéseket, és biztos vagyok benne, hogy ahogy halad előre a terhességed, úgy tudsz majd jobban és jobban kötődni a kisfiadhoz. Adj egy kis időt magadnak, és szerintem is jó ötlet lenne beszélgetni egy pszichológussal erről (amúgy szerintem minden gyermekvállalás előtt álló párnak kéne:D).
Elhiszem, hogy számotokra ez egy valódi probléma, de abban is biztos vagyok, hgy amint megpillantod, eszedbe sem fog jutni, hogy miért nem lány: imádni fogod!
válasza:28 ez pont addig probléma, amíg nem találnak valamit egy ultrahangon és nem kell azon izgulni egészséges e. Meg ez tipikusan olyanok problémája, akik nem küzdöttek gyerekért, nem veszítettek el egyet sem. Ha bármelyiket átéli az ember, annak teljesen mindegy onnantól mi van a baba lába között, csak a karjában tarthassa egészségesen. De azért intelligens embernek azt gondolom, nem is kell átélnie ilyesmit, hogy el tudja képzelni és belássa amit érez az egyszerűen gyerekes és baromira nem fontos.
Amúgy igazad van, bántani nem kell egymást, mert a kérdező teljesen normálisan kérdezett és úgyis úgy lesz ő is, hogy szépen beleszeret a fiába és kész.
válasza:Ha megkérdezték, fiut vagy lanyt szeretnek, ravagtam h fiut, de igazabol mindegy, csak sikeruljon egyltalan teherbeesni es minden rendben legyen vele! Az egesz csalad lanyt mondott, egyedul en ereztem h fiu! 12 hetesen kiderult mar h kislany, mostmar igy a 23. Heten beleszerettem a tudatba h lanyom lesz, imadom ahogy mozog, elkepzelem az arcat es imadom ugy ahogy van!
Nem ertem en sem akik ennyire gorcsosen ragaszkodnak egy bizonyos nemhez, ahelyett h annak orulnenek, hogy osszejott a baba! Rengeteg de rengeteg ember van aki evek ota hiaba probalkozik, hogy egyaltalan gyermeke legyen! Viccen kivul sztem menj pszihologushoz, mert ez nem normalis
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!