Tényleg hagynom kellene anyóst, hogy tapogassa a hasam, csak mert az unokája van benne?

Még az első trimeszterben vagyok csak, de már csókolgatja, meg tapogatja a hasamat. Nem vagyunk jóban, én legalábbis nem tudok vele abban lenni, mert egyszer régen már szétmentünk a párommal, nagyrészt az állandó duruzsolásának köszönhetően. Pedig akkor még hálás voltam neki és szeretettel álltam hozzá, már csak a fia miatt is. Azóta próbálok jó képet vágni a megúszhatatlan családi eseményekhez, meg mindenhez, de nekem ez már sok, hiszen az én testem, amire kérdés nélkül ráborul.. Ennyire túlreagálom? Szerintetek mennyi ebből a normális és mikor, amennyit el kellene nézni.. ? Nem akarok rosszindulatú lenni, de őszintén zavar és megvisel lelkileg is. Már csak azért is, mert alapból távolságtartóbb vagyok fizikailag a gyermekkorom miatt..

Én egyedül a férjem tudom elképzelni, hogy a hasam simogassa, más nem áll hozzám ennyire közel. Ti hogy álltatok ehhez a kérdéshez?