Mikor elmondtátok a férjeteknek, hogy babát vártok, a korai terhesség során, hogyan reagált? Nem konkrétan arra vagyok kíváncsi, hogy mit szólt, amikor megtudta, hanem hogyan teltek a napjaitok? Szóba hozta a babát, vagy nem beszélt róla?

Az én férjem ugyanez volt mint a tiéd. Ő addig úgymond "nem hitte el" vagyis nem fogta fel szerintem amíg nem látta először uh-n ahogy mozog, rugdos és emberformája volt. Kb 15. Héten volt ez, hogy először látta a korona miatt nem jöhetett be velem sehova. Egyébként ő azóta sem beszél különösebben róla, de ismerem hogy ő ilyen, nem igazán fejezi ki az érzéseit, de attól még tudom, hogy nagyon örül :)

Az én férjem is megkukult az elején, pedig nagyon vártuk a gyereket. Akkor kezdte tényleg a lelkével is elhinni, hogy itt van, amikor már érezhetően mozgott. Most már folyamatosan simogatja, csókolgatja a kisfiát a hasamban, beszél hozzá, segít pakolni a szüléshez a pakkot, agyal a babakocsin meg a kiságyon, stb. Adj neki egy kis időt. Hozzátartozik, hogy én is egy kicsit alig mertem elhinni, féltem a vetéléstől, mert már 36 éves vagyok, és igyekeztem nem nagyon szóba hozni a terhességet...

Igaz, én még nem vagyok terhes. Nem is voltam, így nem tudom annyira beleélni magam. Elhiszem, h a férfiak máshogy látják ezt és igaz is, hogy sajnos az elejen még semmi sem biztos. Na de ha azt mondaná, hogy “nem tervez”, azon kiakadnék. Mi az, hogy nem tervez? Hisz az a gyerek már a hasadban van. Ez nekem már sok, azért meg lehet ezt szebben is fogalmazni, meg kicsit tekintettel lenni a terhes felesége érzelmeire.

Nálunk ez pont fordítva van. Amikor megtudtam, sírtam örömömben, azóta teljesen racionálisra váltottam. Mondjuk mindig van min izgulni, hol görcs, hol az alacsony Hcg, lehet ezért is. A férjem meg az örök optimista, nála nincs olyan opció, hogy baj lesz. Minden másban is így vagyunk az életben, a mérleg két oldala. Gondolom ilyen a személyisége, ne izgulj. :) A hormonoktól én is nagyon megborulok (meg amúgysem kell félteni) , néha tíz éves dolgok miatt akarok válni. Szerencsére azt se tudja mi történik, csak itthon pukkadok meg egyedül. Aztán csak lenyugtatom magamat, hogy megzakkantam, még mielőtt bármi hülyeséget a fejéhez vágnék. :D