Más is érezte úgy a nagy nap előtt,hogy megsincs felkészülve erre az egészre ?

Nyugodtan panikolj ha akarsz. Bar azt belathatnad h mar igy semmi ertelme 🤣

Sajat tapasztalat nem nem feltetlen jon a szules utan azonnal sot van h hetek telnek el mire... Addig teszed a dolgod ahogy kell es mivel faradt leszel nem fogsz ezen agyalni mert a 100ik pelenkacsere lesz fontos es h ne sirjon a gyerek. 🙂

Nem tudhatod milyen lesz szoval mem gondolkodj es plane ne panikloj miatta. Ok uj helyzet ez teny. Azt gondold at h te hogy eled meg a valtozast (barmilyen az eddigi eletedben volt valtozast) es ezen minta szerint fogsz reagalni.

Spec en mindig orommel fogadtam es nem panikoltam nem akadtam ki hanem elveztem az ujjat. A gyerek szuletese utan is ez volt a helyzet. De ha te ketsegbe esel ilyen helyzetben akkor jelenleg is ez lesz.

Az h jo anya leszel? Azt majd a gyereked donti el majd 20 evesen. Ha megkoszoni akkor az voltal. 🙂

Amigy nem jo anya akarj lenni. Hanem a gyereked szamara eleg jo. Ne akarj maximalista lenni es nem a media/ismerosok/rokonok szerint neveld hanem a sajat es a gyerek szemelyiseget figyelembe veve. Jobban jarsz mintha az aktualis divatot koveted.

Bar az elso 1 evben pelenka anyatej kombo lesz az iranyvonal 🤣

Én ilyenkor már egyáltalán nem pánikoltam, hanem már nagyon akartam, hogy ketten legyünk végre, én egyedül a saját testemben... 41+3-ra indult xD Én előtte nagyon sok mindentől féltem, de egyáltalán nem attól, hogy velem mi lesz, pedig mostanában azért már nagyon örülök ha van egy órácskám magamra (lásd egyedül reggelizek és kávézok miközben nézem a sorozatom), de már el sem tudom képzelni az életem a baba rutinja nélkül. Én olyan dolgoktól féltem, hogy: fel tudjuk e rendesen fűteni neki a házat? Kiderült, hogy igen, túl is, vissza kellett venni. Másik: lesz e elég steril minden? Tudom e majd rendesen fogni? Megy e majd a pelenkázás.? Ezek kb mire hazaértem a kórházból, már mentek. A steril környezet pedig egyáltalán nem kellett, csak szappanos kézmosás, egyszer sem fertőtlenítettünk semmit (kivéve a bimbóvédőt forró víz alatt elmostam, két hónapig használtuk), és semmi baja a lassan öt hónapos anyatejes babámnak.

Szóval igazából engem igazából a technikai kérdések ijesztettek meg, amikor teherbe estem még csak kútvíz volt nálunk... szerencsére már csak vezetékes. Ezek voltak, amiken rendesen pánikoltam.

Gyerek előtt férjemmel a kikapcsolódás videonézés volt nassolással összekötve. Ez az első három hónapban esélytelen volt. Mostmár ott tartunk, hogy vettünk egy UHD tévét, előfizettünk a netflixre és minden este 8-9-től miénk az este :) Ezeket azért írom le, mert igen, az elején ijesztő lehet, hogy a te igényeid nem léteznek többé, de ez idővel lecsökken, és újra lesz kis időd magadra, viszont addigra meg is szokod és megszereted az új helyzetet, és a babádat is :) Nálunk a mindent elsöprő szerelem sztem olyan egy hónapos korban alakult ki. Addig viszont volt anyai ösztön. És sok éjjeli sírás hogy én ezt nem bírom :D

Ne aggódj, én még a szülőszobán is azt mondtam, hogy nem akarom meg szülni inkább menjünk haza 😂😂

Azóta 2,5 éves, az életem értelme, és már 36 hetes vagyok a tesóval.

Szerintem most is el fog fogni a pánik a szülőszobán, hogy nem akarom, és csináljuk vissza 😂😂

Ez teljesen természetes reakció. Félsz az ismeretlentől, de ha már kibújik el sem akarod engedni ☺

De aranyos! :D

Én ugyan nem emlékszem ilyen pánikra, de azért átérzem. :)

És ahogy írták előttem is, az ismeretlentől félsz. Hál istennek, ezt már visszacsinálni nem tudod, úgyhogy hagyd szépen, hogy sodorjon az áramlat. És amikor már benne vagy a sűrűjében, ösztönből jönnek a dolgok, és nem azon fogsz siránkozni, hogy már megint pelenkacsere, hanem megcsinálod a babádnak, hisz van értelme az egész cselekvéssornak.

2 évwt vártunk mire sikerült teherbe esnem.

Az első pozitív tesztnél az első szavam egy jó hangos b+ volt annyira beszartam. Nagyon nehéz komplikált terhesség volt. 3 hetet voltam bent szülésig kórházban. Indítottak toxémia miatt. 7 órát vajúdtam, és mocskosul éhes voltam. Felidőben burkot repesztett a dokim, és kézzel is tágított (ezt senkinek se kívánom) mondtam neki letépem a karját és azzal fogom agyonvágni. Én ekkor már nagyon próbáltam egyességre jutni. Hagyjon nem akarok szülni, majd megszüli más, majd az apja. Majd teleportál a gyerek. Aztán már azért könyörögtem nem érdekel hogyan de szedje ki belőlem mert éreztem, hogy baj van. Igazam volt. Kitolásnál elakadt nyakán a zsínórral, leesett a szívhang én is rosszul lettem, azonnal toltak a műtőbe.

El kellett szállítani a lányomat másik város PIC osztályára.

1 évig mondtam soha többet, annyira traumatikus volt.

2 éves volt a nagy mikor teherbe estem a húgával.

Tervezett gyermek ő is, de sírva fakadtam annyira megijedtem mikor fél év probálkozás után összejött.

Mikor megszületett a húga szintén császárral, teljesen más volt mert ő végig velem volt első perctől. Tény éa való halálfélelmem volt műtét közben, 2 órát műtöttek komplikációk miatt.

Már akkor mondtam jó jöhet a 3. 😁

16 hetes vagyok. Mikor 2 hét késés után (pco+ir) kiverte a szemünket a pozitív teszt jeges rémülettel konstatáltam, hogy ez bizony pozitív 🤔

Jelenleg 1 félelmem van. Egy újabb császár. Mert sajnos 2 után már nem engednek természetesen szülni.