Én veszem félvállról a terhességet?

Nem csinálod rosszul, de ő sem. Most jó?

Nehezen jött össze, jogában áll úgy kímélni magát, ahogy akarja. Ha elmegy a gyereke, netán oda adod a tiéteket? Akkor törődj magaddal. ;)

Különbözőek vagyunk, különbözően reagálunk helyzetekre, viselkedünk egy-egy szituációban. Nincs ezzel gond. Nehezen lett várandós, nyilván félti a terhességet, próbálja magát kímélni. Te azt érzed, hogy minden megy flottul, jól érzed magad, ő pedig úgy érzi magát jól, ha kevesebbet vállal.

Szerintem rendben van ez így. Boldog babavárást!

Nekem a te hozzáállásod szimpatikusabb. Manapság az emberek szinte betegségnek tekintik a terhességet. Nőgyógyászaton volt, hogy még nem is látszott UH-n a terhesség, de adjak javaslatot táppénzre, mert megterhelő a munkája. Mikor megkérdeztem, hogy mégis mi az, közölte, hogy telefonos ügyfélszolgálatnál dolgozik...

Persze, ha valakinek panasza van, vérzése vagy akármi, akkor nyilván ne dolgozzon, de ez a "9 hónapig mindenki szolgáljon ki, én meg fekszem az ágyban" szerintem kicsit erős. Régen a földekről mentek be az asszonyok szülni kb....

Nem csinálod rosszul, de terhesség és terhesség között van különbség, ráadásul, ha nehezen jött nekik össze, akkor nyilván nagyon fél, nehogy baja legyen.

Nekem a fiammal 8 évvel ezelőtt teljesen problémamentes terhességem volt, könnyen összejött, simán tudtam is csinálni mindent. Most 26 hetes vagyok a kislányommal, nehezebben is jött össze (de még nem vészesen), 15. hétig hánytam, majd elkezdtem vérezgetni, kiderült, mélyen tapad a lepény, szextilalom, magnézium, pihenés. Akartam én is tornázni, hát az ugye így elmaradt, bizony sokszor a porszívózás, takarítás sem jött össze, bár azért próbáltam apránként megcsinálni mindent. Cipelni egyáltalán nem enged a férjem. Már kb. 2 hónapja megszűnt a vérezgetés, feljebb ment a lepény, viszont itt fáj, ott fáj, a gyerek állandóan a húgyhólyagommal focizik, egyszóval sokkal nehezebb, mint 8 éve. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy én sem gondoltam az elsőnél, hogy ennyire "terhes" is lehet a várandósság, lehet, hogy ő is nehezebben viseli.

Jól csinálod te is, ha nincs problémád (azért tényleg vigyázz magadra, csak ésszel), de ha ő úgy érzi biztonságban magukat, hogy nem takarít, nem cipel, akkor csinálja úgy, az sem rosszabb.

Szerintem mind a ketten foglalkozzatok csak magatokkal, a babátokkal, és ne egymással.

Ha Neked jó, hogy aktív maradsz, akkor hajrá. Én is ilyen voltam, 39+5 naposan szültem, de még aznap is pörögtem. Ha nem indokolja semmi, csak így tovább.

De fogadjuk el, nem mindenki ilyen. Ha a barátnőd nyugodtabb, ha a lehető legjobban kíméli magát, tegye azt. 🤷🏻‍♀️

Akkor rosszul lenne,ha az én sztorimat meghallaná. 38 hetesen hatalmas nagy hassal hóban toltam ki az elakadt autómat éjszaka a semmi közepén,térerő sem volt. 1 órát kínlódtam vele és így is örültem,hogy sikerült. Azt hittem ott szülök meg,de nem volt más választásom. Nem tudtam segítséget kérni. Semmi bajunk már lassan 2 éves nagylány és úgy kellett kivenni a pocakból a 42. héten,mert sehogy sem akart kibújni. Emellett kismamatornáztam, simán segítettem a férjemnek a kinti kerti munkákban, hatalmasakat sz*xeltünk. Mindent megcsináltam itthon.Nem is volt gond.

Na de ez az első terhességem volt...a 2. alig jött össze,ott vérezgettem,semmi szex egy 5kg-os macskaalmot nem mertem megemelni. Agyi keringési zavarom lett stb stb. Biztosan tudja,hogy mit miért csinál. Nincs 2 egyforma terhesség ugyanannál a nőnél sem. Sokat vártak rá érthető, hogy ennyire aggódik.