Terhes vagyok, és depressziós, túljutok valaha?

Sziasztok, lehet nem is tanácsra van szükségem, hanem kiírni magamból, de aki tapasztalt hasonlót, azzal szívesen beszélgetnék. Külföldön élünk, éveket próbálkoztunk a babával, nem jött, most itt van. Az igazság az, hogy már a terhesség előtt is depressziós voltam, nem rég költöztünk külföldre, egy darabig jól éreztem magam, mert új volt minden, aztán jött a magány, amitől teljesen befordultam, nincs lehetőségünk sűrűn hazajárni. Teljesen összeomlottam lelkileg, elkezdtem rettegni a haláltól, folyton betegnek érzem magam, és félek attól, hogy valami halálos betegségem van, szó szerint keresem a jeleit magamon, és amint egyet észlelek már el is hiszem. Hónapokig azt gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha a baba most jönne, mert talán akkor újra önmagam lehetnék, tévedtem. 3 napja tudtam meg, hogy terhes vagyok, de őszintén szólva, nem érzek semmit. Sőt, szerettem borozni, kávézni, és dohányozni esténként a férjemmel a kertben, gyakorlatilag ezek voltak a napom fénypontjai. Most még rosszabbul érzem magam mint előtte, mert most már ez sincs. Nem tudom, hogy fogok végig csinálni egy terhességet, én nem dolgozom, a férjem egésznap nincs itthon, egyedül vagyok, és unatkozom, folyton azon gondolkozok megfogok halni. Azt gondoltam, hogy eljön ez a pillanat és minden megváltozik, lesz belőlem egy boldog kismama, aki alig várja, hogy meglássa a babáját, de ha tehetném vissza csinálnám az egészet, mert úgy érzem ez így nem normális. Nincs bennem félelem a terhességgel kapcsolatban, ez nem erre irányul, csak valahogy másképp képzeltem el, szeretnék én is örülni, boldog lenni. Hiába próbálom elterelni a gondolataim, nem megy, és őszintén szólva, unalmas is naponta 6x felporszivózni, barátaink, rokonaink nincsenek itt. Az nem jöhet szóba, hogy hazamenjünk jelenleg. Túl fogok ezen lendülni? Más is érzett már hasonlót?