Eszedbe jutott már valaha, hogy a párod nem is depressziós, egyszerűen csak igénytelen és lusta?

Úgy látom kérdező nem vetted fel a ritmust.

Valóban így van, manapság már nincsenek lusta, élősködő emberek, csak mentálisan betegek vannak.

Így te nem szólhatsz semmit, hanem el kell tartanod.

Ez így PC.

"Hivatalos" mentális betegként mondom, nem választás elé kell állítani, hanem kézen fogva orvoshoz vinni, mert ha nem egy lusta majom hanem tényleg beteg, akkor oka van, miért nem ment el még magától.

Én is neten diagnosztizáltam magam először, nem volt agysebészet, jobban tudom a tüneteimet, mint bármelyik orvos, nem látnak az ember fejébe :) Ezután 3 évig hurcoltam a bipoláris zavarom jó kis agórafóbiával keverve (előtte úgy jó 6 évig, de akkor még jobban voltam és nem volt olyan feltűnő, tudtam végezni a dolgaimat), mire pszichiáterhez jutottam, mert egyedül nem bírtam elmenni, a környezetem pedig nem vett komolyan. Igazam volt. Legalábbis részben, mert az orvos ezek mellett észrevett még mást is. Hiába szenvedtem, nem bírtam ellátni a teendőimet, dolgozni, vezetni a háztartást, még a k. boltba sem lemenni, tudtam hogy baj van, mégsem "voltam hajlandó" sokáig orvoshoz menni és nem vitt el senki, mert elkönyveltek szimulánsnak, lustának és munkakerülőnek. Én meg rettegtem. Mindentől. Nyilván nem tudtam elmenni egyedül. Szerencsére végül sikerült és nagy fordulatot vett az életem, nem fogok hazudni, nem a családom érdeme volt. Azóta mellettem a férjem és nélküle nem menne, de akkor amikor ott kellett volna legyen, nem volt ott.

Kérdező, ha nagyon ellenkezik a férjed, akkor lehet választás elé állítani, lehet válással fenyegetőzni, meg ami jólesik neked, de akármit is teszel, legyél ott mellette, ha valóban beteg, szüksége van rád és egyedül nem fog kimászni belőle. Ha tényleg nem csak szimulál - és ezt rajta kívül egyelőre senki más nem tudja eldönteni -, akkor ez a szarkasztikus hozzáállásod nem igen fog előrébb vinni titeket. Vagy segísd őt, vagy hagyd ott, de ha kerülgeted a szart és kibeszéled, nem fog változni a helyzet.

Depresszio és a lustaság között óriási külömbség van.

A depressziós ember szépen lassan vagy akár gyorsan teljesen vissza húzodik, semmi nem érdekli, semmire nem képes. Dolgozni képtelen elmenni, és bizony az étkezés is mellékes már neki.

Ha tényleg depressziós akkor csak is orvos tud segíteni, terápia és gyógyszerekkel. Ez nem nagy ördöngösség.

Nem, meg nem jutott eszembe ilyen. Biztosan azért, mert én magam is voltam depressziós. Nekem is nehezemre esett még a fürdés is. A napom tv nézéssel telt - konkrétan csak bámulással, mert felfogni nem sikerült, mi megy- és evéssel, ami rövid idő alatt 20kg hízáshoz vezetett. Nem azért történt, mert lusta voltam: előtte hosszú évekig napi 12-14 órákat dolgoztam fáradhatatlanul, vendéglátásban.

Mondjuk én nem diagnosztizáltam magam depresszióval, én azt hittem kb halálos beteg vagyok, azért nincs energiám és azért hizok. Mivel féltem nagyon, hogy ha orvoshoz megyek az csak megerősíti, hogy épp haldoklom, így hónapokba telt, mire oda jutottam, hogy csak el kellene menni. Onnantól újabb hónapok, mire meggyőztem magam, hogy ezek szerint a depresszió mégsem hiszti, meg lustaság, ahiyg addig én képzeltem, hanem betegség és kell a szakértő segítség. Kigyógyulni pedig szinten nem pár nap, ráadásul ott marad az emberben, hogy bármikor újra bele eshet. Nekem szerencsém volt, hogy támogató volt a környezetem és nem iylen idióta, mint te. Komolyan, a férjed megérdemelné, hogy normalis társa legyen, akinek nem jut eszében nyilvánosan kibeszélni iylen bunkó módon, meg akkor sem, ha ez egy névtelen fórum. Milyen lehet a kapcsolatotok, ha így gondolkodsz róla. Mi ertelme van egyáltalán vele lenni? Ja, gondolom van lakása és pénze.

Konkrét okot ki kellene deríteni, mi történt, mi okozza, mikor alakult ez ki, hogyan kezdődött, fokozatosan, vagy hirtelen?

Nem talál célt az életének? Mi a baja tulajdonképpen, mit érez? Beszélgettetek erről?