fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Terhes vagyok, és depressziós,...

Terhes vagyok, és depressziós, túljutok valaha?

Figyelt kérdés
Sziasztok, lehet nem is tanácsra van szükségem, hanem kiírni magamból, de aki tapasztalt hasonlót, azzal szívesen beszélgetnék. Külföldön élünk, éveket próbálkoztunk a babával, nem jött, most itt van. Az igazság az, hogy már a terhesség előtt is depressziós voltam, nem rég költöztünk külföldre, egy darabig jól éreztem magam, mert új volt minden, aztán jött a magány, amitől teljesen befordultam, nincs lehetőségünk sűrűn hazajárni. Teljesen összeomlottam lelkileg, elkezdtem rettegni a haláltól, folyton betegnek érzem magam, és félek attól, hogy valami halálos betegségem van, szó szerint keresem a jeleit magamon, és amint egyet észlelek már el is hiszem. Hónapokig azt gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha a baba most jönne, mert talán akkor újra önmagam lehetnék, tévedtem. 3 napja tudtam meg, hogy terhes vagyok, de őszintén szólva, nem érzek semmit. Sőt, szerettem borozni, kávézni, és dohányozni esténként a férjemmel a kertben, gyakorlatilag ezek voltak a napom fénypontjai. Most még rosszabbul érzem magam mint előtte, mert most már ez sincs. Nem tudom, hogy fogok végig csinálni egy terhességet, én nem dolgozom, a férjem egésznap nincs itthon, egyedül vagyok, és unatkozom, folyton azon gondolkozok megfogok halni. Azt gondoltam, hogy eljön ez a pillanat és minden megváltozik, lesz belőlem egy boldog kismama, aki alig várja, hogy meglássa a babáját, de ha tehetném vissza csinálnám az egészet, mert úgy érzem ez így nem normális. Nincs bennem félelem a terhességgel kapcsolatban, ez nem erre irányul, csak valahogy másképp képzeltem el, szeretnék én is örülni, boldog lenni. Hiába próbálom elterelni a gondolataim, nem megy, és őszintén szólva, unalmas is naponta 6x felporszivózni, barátaink, rokonaink nincsenek itt. Az nem jöhet szóba, hogy hazamenjünk jelenleg. Túl fogok ezen lendülni? Más is érzett már hasonlót?
2020. febr. 17. 12:56
1 2 ❯
 1/11 anonim ***** válasza:
89%

Az a bajod, hogy unatkozol, nincs mit csinálnod. Te magad írod. Nem depressziós vagy, hanem egész nap csak tengesz-lengesz.

Nyilván könnyű azt mondani, hogy keress hobbit, de mást nem nagyon lehet mondani. Találj ki valami elfoglaltságot. Járj sportolni, jógára. Menj moziba napközben. Nem csak borozás meg dohányzás van a világon, este azok nélkül is ki lehet ülni a kertbe. Sőt, a kisbabával még jobb lesz kiülni.

2020. febr. 17. 13:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
90%

Ez szerintem se depresszió, de nem vagyok szakértő. Hidd el ha a létfenntartásért kellene küzdened, ezek nem tűnnének problémáknak... Keress új élvezeteket, pl olvasás, kávézni is szabad, ha egészséges vagy, csak ne ess túlzásba, napi 200 mg a coffein limit. Esetleg tanulj valamit, a saját örömödre, keress valami csoportos hobbit, barátkozz össze másokkal stb. Ha nekem ennyi szabadidőm lenne, kinyílna a világ, neked meg épphogy bezárul. Én nap végén nagyhassal terhesen hazajövök az állómunkámból, és csak lerogyni van energiám, meg a szabadnapom is hasonlóan telik, kis takarítás, főzés, ügyintézés belefér. Ezzel szemben neked ott van minden nap minden perce, csinálhatnál amit akarsz, mert energiádnak kell legyen, és ezek szerint pénzednek is ha megengedhetitek ezt, akkor mire vársz?

Depressziósnak érzed magad, mert üres az életed, hát töltsd meg.

2020. febr. 17. 13:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
91%
Egyetértek az előttem szólóval. Bár nem várok kisbabát és nincs halálfélelmem, de kb ugyanez a hangulatom mint neked. Lassan féléve, hogy elvetéltem, azt gondoltam, hogy még mindig ez az ami bánt. Barátaimmal én sem nagyon tudok találkozni, nincs munkám 2 hónapja és a férjem szintén alig van itthon a munkája miatt. Egész nap egyedül vagyok. Nyilván egy ideig nagyon élvezetes, főleg, hogy introvertált vagyok, de kezdek begolyózni. Teltek el úgy napok, hogy szinte reggeltől estig fetrengtem, 2 naponta nagytakarítottam, de ahogy te irtad ez hosszú távon nem túl szórakoztató. Aztán közben megvilágosodtam, hogy eltelik lassan az életem. A körülményeimet nem tudom megváltoztatni, de a hozzáállásomat igen. Tudni kell élni a helyzettel. Úgy fogtam fel, hogy ez most mekkora csapás, hogy nincs munkám, de ha más szemszögből nézem, olyannyira áldás is, hogy van lehetőségem azt tenni amit szeretnék. Szóval tégy meg olyan dolgokat amiket ha otthon lennél, vagy ha dolgoznod kellene nem tudnál megtenni. Tudom nehéz megerőltetni magad, nekem ma egy órámba telt mire rávettem magam, hogy elinduljak sétálni, közben meg annyira jól esett, hogy csak nah. Olvass egy jó könyvet, hallgass zenét, nézz meg egy jó filmet, próbálj ki új recepteket, egyél valami igazán finomat, sétálj egyet, vásárolgass, vagy csak nézz kirakatokat. Menj el moziba, egyedül is nagy élmény, vagy csak ülj be egy kávézóba, egy cukrászdába. Mozdulj ki ebből az állapotból. Ráadásul ha nem magad miatt, a baba miatt tedd meg, ő is érzi ha te nem érzed magad jól a bőrödben. Fel a fejjel! 🙂
2020. febr. 17. 13:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:
90%

Teljesen átérzem, én is külföldön élek, nincsenek se barátaim, se rokonok, csak a férjem barátai és rokonai. Én is egyedül vittem végig a terhességem, szerencsére nyáron sokszor jöttek a barátok látogatóba, így hamar eltelt a nagy pocakos időszak. Illetve a papírjaimat intéztük ezzel is sok idő elment. A gyerekszoba volt az ami még egy kicsit lefoglalt. Amint megszületett úgy éreztem, hogy végre van értelme az életemnek. Vissza jött a kedvem, sütöttem, főztem, takarítottam, baba mellett több volt az energiám, engem egyszerűen feltöltött a vele való élet, pedig elötte én is úgy éreztem, hogy depressziós vagyok a bezártságtól.


Amit tudok ajánlani, hogy keress egy magyar társaságot a környékeden, esetleg aki szintén terhes vagy szült már, így közös témátok lenne és te is tudnál koncentrálni a babára és az érkezésére. Kezdj el tanulni valamit, akár kötögetést, diy dekorációk gyártása, ha nem beszéled a nyelvet akkor azt kezd el tanulni a kórházban szükség lesz rá, YouTube-on nagyon sok videó van a baba ellátásáról, elsősegélyről ezeket is jó ha az ember tudja.

2020. febr. 17. 13:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:
100%
En is hasonlokat tudok tanacsolni, amikor jonnek a rossz gondolatok, ne engedd oket elhatalnasodni.
2020. febr. 17. 13:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen, mindenkinek a választ. Próbálom lefoglalni magam, sokat olvasok, bár már ez is unalmassá vált, 1 hét alatt atragtam magam 2, 3 könyven simán. A filmnezessel szintén így vagyok, folyton ezt csinálom, így már ez is unalmas, a kimozdulassal meg az a bajom, hogy bepanikolok, úgy érzem nem kapok levegőt, befulladok, ép ezért nem tudok sportolni sem és sétálni sem mert 50 m sétálok és levegőert kapkodok, így inkább feladom, és hazamegyek. A mozival annyi baj van, hogy nem beszélek franciául, angolul igen, de itt sajnos a filmek zöme francia szinkronnal megy. A babaszoba dolog engem is lelkesít, ha nézem a honlapokat, illetve ha gondolkodok milyen legyen, de már ezeken is mind vegig néztem, ilyen korán meg nem álhatok neki berendezni. A közösségi programokkal is szintén ez a baj, angol nyelven nincs. Franciául meg egy kukkot sem értek, nem is szeretném megtanulni, itt a kórházakban beszélnek angolul, a férjemet amúgy is meg egy 3 éves szerződés köti ide, és utána úgy is hazamegyunk. A barátkozás, aki még nem élt külföldön nem tudhatja, aki igen az talán érti miről beszélek, itt a barátságos nem őszinték, inkább erdek, mi is ismerünk magyarokat természetesen, amikor kikoltoztunk jópofa volt osszefutni velük, aztán mikor már mindig csak mi mentünk, ők soha, vagy ha csak akkor vették fel a telefont ha szükségük volt valamire akkor nem amikor mi szerettünk volna valamit, akkor rá jöttünk hogy inkább nem erőltetjuk, vannak nekünk otthon rendes barátaink, a távolság ellenére is, de hiába ha nincs itt az illető akivel beszélgessek egy jot,a telefon mégsem az igazi.
2020. febr. 17. 14:12
 7/11 anonim ***** válasza:
100%

Igen ismerős ezek a barátkozások, mindig engem kerestek meg, hogy osszam meg a tapasztalatomat az itteni szüléssel, terhes gondozással, aztán mikor felhoztam, hogy találkozzunk, akkor b,sztak vissza írni. Sajnos ez van, de biztos vagyok benne, hogy nem mindenki ilyen. Mondjuk azóta én se nyitok már magyarok felé.


Őszintén amit én még tudok ajánlani az a jóga, én YouTube videók segítségével kezdtem el, nagyon sokat segített fejben helyre állítani, ha lett volna óra a közelben akkor el is jártam volna, annak ellenére, hogy introvertált vagyok, világéletemben szorongtam, ha utcára kellett mennem, emberek közé, de a jóga sokat segített. Nem kell kifulladásig csinálni, mindennap annyiszor és ameddig jól esik. És ne gondolj rosszra, a negatívra. Az agykontrollt, meditációt is megpróbálnám a helyedben.

2020. febr. 17. 14:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:
62%
Elég ellent mondásos ez a regény amit írtál.Régóta tervezitek a babát,de szeretsz borozni cigizni kávézni...ne haragudj de aki babát szeretne az a minimum hogy lemond a káros szenvedélyekről.A másik fele meg szedd össze magad és hagyd abba az önsajnálatot.Menj el sétálni,ismerkedj meg a szomszédokkal stb.
2020. febr. 17. 15:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 A kérdező kommentje:
Kedves utolsó! Nyilván meghallgatom a kissé lekezelo véleményt is, de nem kotelessegem elfogadni, nyilván azért tudod bátran kijelenteni, hogy sajnaltatom magam mert ismersz, illetve valaha is voltál lelki mely ponton, ez nem önsajnálat, csupán velem hasonló helyzetű emberek véleményére voltam kíváncsi ok hogy hidaltak át, nem egyszerű külföldön élni. A cigizes re a kávéra borozas rá még csak annyit hogy nem gondolom azt hogy azért mert az ember gyereket akar már a fogantatás előtt mindenről mondjon le, ennyi erőből a férfiak se szaunazzanak előtte évekig mert rontja a nemzokepesseget. Természetesen azóta nem élek vele, jó egy kávét megiszok naponta, de szerintem más is. Az meg hogy hiányzik igen, mert külföldön, ebben találtam örömöm, hogy a férjemmel esténként egy üveg bort mellett beszelgethettem, és elszivtam pad szál cigarettát. Kinek mi, ha aktív sportoló lettem volna, nyilván az hiányozna. A szomszédokra visszaterve, ha már kijelentetted hogy csak önsajnálat nyilván végig olvastad, tehát láthattad hogy nem beszélem az ország nyelvet így nyilván nem tudok franciául beszélgetni a szomszedaimmal, barkobazni meg nincs kedvük.
2020. febr. 17. 18:42
 10/11 anonim ***** válasza:
78%
Szerintem ez inkább pánikbetegség😥kitartást kivánok.
2020. febr. 17. 22:26
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Terhesség kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!