Megtartsam a babát?

Szia!

Én a helyedben megtartanám. Hiszen a körülmények alapvetően adottak, 2-3 év múlva már akarnál is gyereket, tehát nem arról van szó, hogy egyáltalán nem szeretnél gyereket, a kapcsolatodban is biztos vagy, tehát nem arról van szó, hogy egy romlott kapcsolatban, a bizonytalanságra szülnél. A férjed is benne lenne. 22 évesen nem is vagy lehetetlenül fiatal az anyasághoz. És bizony könnyen lehet, hogy a 2. terhességednél, amit már akarsz, vissaköszönne ez a terhesség is. A kívánt gyerekedet az UH-n nem azzal nézegetnéd, hogy "nicsak, ez a kis parazita sejtcsomó de szépen fejlődik." És eszedbe jut, hogy veled nézegethetné a nővére vagy a bátyja is, akinek mindössze annyiban volt más a helyzete, hogy 2-3 évvel korábban fogant. A bizonytalankodóknál amúgy is nagyobb esély van, hogy bánni fogják, mint azoknál, akik eleve bizonyosak az egész abortusz kérdésben, mert mondjuk tudják magukról, hogy ők soha, vagy belátható időn belül nem akarnak gyereket.

Simán lehet, hogy csak beijedtél, vagy eleve ódzkodsz a gyerekvállalástól. Ezt te tudod magadban eldönteni kizárólag. Nem mindenkinél jön ez az érzés alapból, vannak akik meg már oviban arról álmodnak hogy anyák legyenek. Egy biztos, csak akkor tartsd meg, ha akarod. Mindegy mi van. A gyereket megtartani nem kötelező, de az hogy teljes odaadással neveld az - sajnos az sem kötelező - de szerintem a legfontosabb. Ha még nem tartasz ott, akkor nem kell gyerek. A férfiak marha könnyen beszélnek, hogy kell a gyerek szuper apák lesznek, és talán igaz is, de egy gyerek akkori az anya "dolga" lesz. Nincs ez jól, de ezen nincs mit szépíteni, sajnos a legtöbb férfinek fogalma sincs mit vállal be a gyerekkel - mert ugye nem is ő vállalja be. Az én férjem mindenben csodálatos, komolyan... De épp tegnap voltak itt unokaöcsimék, és a kisebbnek még ki kell törölni nagydolog után... Hát mondanom sem kell, hogy férjem úgy iszkolt onnan, majd nekem vágta, hogy a te unokaöcsid. Nah szóval, a gyerek mindig a nő dolga lesz. Tehát úgy állj ehhez, vagy legalábbis készülj fel rá, hogy csak akkor vállald, ha egyedül is akarod. Most ez biztos ijesztő meg minden. De ezzel együtt lehet élvezni a gyereknevelést. Látni, ahogy napról napra okosabbak, ügyesebbek, és tudni, hogy csupa olyan dolgot taníthatsz nekik, ami neked is örömet okoz, és csupa olyan dolgot tanulhatsz tőlük, amiről sosem gondoltad, hogy örömet okoz neked. Nem kell "szuperanyunak" lenni és holnaptól neked főzni a biolekvárt, meg 10 éves koráig szoptatni meg otthon lenni vele. A lényeg, hogy ne vessz el az anyaságban, és sose legyél "csak" anyuka. (nyilván itt nem az anyaságot nézem le, hanem arra akarok célozni, hogy ettől még legyen identitása egy nőnek).

De szerintem mindenhez az kell, hogy jól ismerd magad, és csak akkor vállalj gyereket, ha megértél rá. Ez a "jahdejó fiatal anyuka vagyok" egy baromság. Nyilván van akinek ez nagyon bejön, mert olyan típus, de azért én keveset ismerek akik utánna nem másik pasinál kötöttek ki, össze-vissza kapcsolatokkal.... Szóval szerintem önmagában fiatalanyukának lenni nem érdem....

De ha te fiatalon találsz magadra annyira, hogy jöhet a baba, akkor jöjjön, de ez nem legyen a környezet kényszere rádnézve.

mindenképpen megtartanám

Bocs, hogy én nem írtam regényt