Megtartsam a babát?

Fiatal anyuika leszel ami nagyon jó. Megvan a megfelelö férfi, azt írtad töle szeretnél majd babát mindenképp. Megvan a lakhatás. Oké bulizni akartál még meg szabadnak lenni 2-3 évet stb de ez most így alakult. Valszeg nem védekeztetek, vagy nem jól, ha megfogant. Szerintem ez a baba jönni akar, mintha így kellett volna lennie, hogy az elsö alkalomból ö fogan meg neked. Elhiszem, hogy meglepödtél és a depi szélén vagy. De szerintem ez a bizonytalanság miatt van. Ha eldöntöd, hogy megtartod vagy nem, akkor elmúlik hamarosan ez a "depi".

Nekem volt egy abortuszom mikor pont annyi idös voltam, mint most te. Azt hittem nem fog meghatni. Akkor nem is érintett meg annyira mélyen, mintha megkönnyebbültem volna.. Viszont pár év múlva visszatért az emléke, és azóta gyötör, hogy egyszer véget vetettem egy kis életnek, mert túl fiatalnak éreztem magam. Nemrég született kisbabánk de mindig benne van az agyamban, hogy ö igazából nem az elsö kisbabám. Elötte már volt egy, akinek én döntöttem a haláláról.

Szerintem tartsd meg. Amúgy meg fantasztikus, hogy az elsö alkalomból megfogant. Kis tündérke, jönni szeretne hozzátok :)

35/N

Már 7 hetes terhes vagy.. Január 9. még több, kicsúszol lassan az abortuszból 🙂

Szerintem csak nem tudod mi vár rád,mit jelent az, hogy gyereket vállalni/nevelni.

Házasok vagytok, szeretnétek gyereket.

Csak az időzítés nem megfelelő.

De rajtad is múlott az az egy alkalom...

Az a gyerek jönni akar, nálam nem is lenne kérdés.

Majd írd meg, hogy döntesz.

ne azt figyeld h anyagilag megteheted e vagy sem

a gyereknek nem az kell

hanem h az anyja akarja e vagy sem

azt figyeld te mit érzel és mi van benned a gyerekkel kapcsoltban

ne másokra hallgass hanem arra amit benned van az helyesebb!

Amikor megtudtam, hogy babát várok, én is beijedtem. Akarom-e ezt, tényleg vállalom-e az ezzel járó változást, hogy a férjemmel a közös életünk feje tetejére fordul? Aztán végül is végiggondoltam, hogy miért ne? Olyan, hogy "ideális idő" olyan sose lesz. Mindig lesznek olyan kifogások, amik miatt úgy gondolod, hogy még mindig túl korai. Mindig van még mit csinálni, mindig van egy újabb buli, mindig lehet még tovább gyűjteni, satöbbi. Lehet húzni-halasztani, mint a rétestésztát, de miből gondolod, hogy 2-3 év múlva jobban (ténylegesen) akarni fogod a gyereket? 2-3 év múlva gyakorlatilag semmi sem fog változni, lesz egy munkád, oké, amit aztán ott kell hagynod, akkor meg az lesz a baj és az lesz a nehézség.

Szerintem ha szereted a gyerekeket, akarsz is babát, akkor kár lenne elvetetni. Ijesztő a változás, ijesztő, hogy ilyen fiatalon jön, de 2-3 év múlva már sokkal szabadabb leszel, sőt, 10 év múlva meg még inkább, amikor még mindig fiatal vagy, lesz még bőven lehetőséged kimozdulni és szórakozni. Szerintem rendben van az, ha fél az ember és megijed, hogy most mi lesz, de az a fontos, hogy ti szeressétek egymást a férjeddel, és a babát is szeretettel fogadjátok. Minden más másodlagos.

Én megtartanám, minden kellemetlenséget figyelembe véve is, de nyilván ez a te döntésed (ti döntésetek a férjeddel), te ismered a lehetőségeiteket és a vágyaitokat.

Nem irigyellek rendkívül nehéz a döntés.

A helyedben valószínűleg a természetre bíznám: nem feküdnék, hanem mindent ugyanúgy csinálnék, mint addig. Ha erős, életrevaló a terhesség, akkor megmarad. Ha nem az, akkor pedig tiszta lelkiismerettel megoldódik a probléma magától.

Nem irigyellek rendkívül nehéz a döntés.

A helyedben valószínűleg a természetre bíznám: nem feküdnék, hanem mindent ugyanúgy csinálnék, mint addig. Ha erős, életrevaló a terhesség, akkor megmarad. Ha nem az, akkor pedig tiszta lelkiismerettel megoldódik a probléma magától.

Aztán ha az orvosi utasítást lexarva ugyanúgy éli a mindennapjait, akkor ugyan hogy beszélhetne ,gondolhatna tiszta lelkiismerettel a vetélésére.Nem hiába mondták neki azt, hogy feküdjön....

Én is hasonló helyzetben voltam, mint te, bár én 24 éves voltam és nem voltunk házasok a párommal. Viszont együtt voltunk 10 éve és 10000%-ban biztos volt, hogy tőle szeretnék majd babát. Saját lakás, a páromnak szuper munkahely (ő 4 éves idősebb) megvolt. Nagyon szép terveink voltak pár évvel későbbre, hogy esküvő, baba és a szokásos satöbbi. Az egyetem kellős közepén egy születésnap utáni borgőzös éjszakán felelőtlenül egymásnak estünk, és három hét múlva ki is derült az eredménye. Nekem is az első gondolatom az abortusz volt. Mindenki más próbált lebeszélni a barátnőm az éjszaka közepén képes volt felhívni a barátnőm, hogy ugye meggondoltam magam? Az utolsó pillanatig biztos voltam benne hogy ez a baba nekem nem kell, már időpontom is volt, a párommal is meg volt minden beszélve. De amikor el kellett volna indulnom, egyszerűen nem tudtam. Ültem otthon és néztem az órát az összepakolt táskám fölött, kezemben a kocsikulccsal és képtelen voltam felállni a székről. Nem mentem el. Felhívtam a kórházat és elnézést kértem. Nem tudom mi történt, de attól a pillanattól foggal-körömmel harcoltam a babáért. Egészen a megszületése utáni első hétig nem is gondoltam erre a dologra, de kb 1 hetes volt a lányom, mikor belémhasított. Nyilván tomboltak a hormonok és rajtam ült a rózsaszín köd, de olyan szintű lelkiismeret-furdalásom lett, hogy én nem akartam őt, én meg akartam őt ölni...szinte belebetegedtem a gondolatba, hogy mennyire hajszálnyin múlt az élete.

Igen, vannak nehézségek, halasztottam a suliban, sok eddig barátnőmnek hitt lány felszívódott amióta nem járok velük el, viszont annyi pozitívumot hozott ez a kicsi lány a családunkba és az életünkbe, hogy napestig tudnám sorolni.

Nem vagyok abortuszellenes, mert igenis van az a helyzet amikor jobb a babának, ha nem születik meg a nyomorba, felelőtlen anyának, elhanyagoló közegbe. De a te helyzetedben azok alapján amit leírtál, kiindulva abból hogy én ezt már nagyon hasonlóan átéltem, borzasztó vétek lenne elvetetned. Ha őt elveteted és később majd lesz egy másik babád és rájössz, milyen egy gyereket rajongásig szeretni, gondozni, lesni minden nyikkanasát, órákig gyönyörködni minden porcikájában, szerintem nem fogod tudni kiverni a fejedből, hogy ez a baba milyen lett volna.

A másik meg, én sem voltam anyuka-alkat. Szerettem bulizni, szabad életet éltem, hajnalban feküdtem és délben keltem, eljártunk a párommal rengeteg programra, utaztunk, szórakoztunk. Nem mondom hogy egyáltalán nem hiányzik, de nagyon jól esik egy kis rendszer, kiszámíthatóság. És kifejezetten élvezem az új ismertségeket, programokat. Az utazós, szabad életstílust pedig ésszel lehet művelni egy idősebb babával is. Most 7 hónapos a lányom, ha szép idő van, megyünk vele túrázni, várakat látogatni, voltunk már wellnessfürdőben, Tátrában kirándulni, és egyre jobban lehet majd vinni. A sulit is csinálom mellette, szerencsére van segítsegem. Úgyhogy csak annyit tudok mondani, hogy minden problémát meg lehet oldani, mindent el lehet intézni, minden helyzetből van kiút! Én maximálisan amellett vagyok hogy tartsd meg, hiszen nem fogod megbánni, de természetesen ha másként döntesz, az is szíved joga.