Miért ennyire negatív minden babád oldal?

17es vagyok.

Nem muszaj otthagyni ezeket, csak a kozossegi mediaval es online elettel meginkabb eros szuroket kell alkalmazni, mint egy ujsag, hirado eseteben, szegeny megboldogult irodalomtanarom mondta mindig, hogy azt, amit masoktol latunk, hallunk, olvasunk, gondoljuk at sokszor, ne higgyunk el mindent, nem nem UGY igaz, ahogy eloszor latszik. Szoval hasznos a net, a kibeszelos helyek is idonkent, csak ne vedd keszpenznek, mert egyreszt egymasnak mondanak ellent, ismeretlenul nem tudsz kinek hinni, masreszt lehet, hogy ugyanaz az ember is 2 napot 2 kulonbozo dolgot fog allitani, hangulattol fuggoen :)

Nem okoskodni szeretnek itt neked, csak a sajat boromon ezt tapasztaltam, gondoltam megosztom :)

Minden jot!

Szerintem nem baj, hogy olvastál negatív dolgokat is. Én nem olvastam, én abban a hitben voltam, hogy ez csak és kizárólag egy csoda lehet. Igen ám utána jött a feketeleves, hogy bizony ez kemény munka 😀főleg ha jól akarod csinálni. Mindenki máshogy éli meg, mint ahogy a szülést is. Mindenki máshogy látja jónak a kezdeti időszaktól kezdve. Mindenki okos lesz mit, hogyan kell /kellene csinálnod.

Egy tanácsot fogadj meg. Örülj a babádnak, mert ez egy örök kapocs, sokszor olyan boldogságot fogsz érezni miatta amit előtte soha! Viszont bizony lesz olyan, hogy vele sírsz és úgy érzed ez neked nem megy. Nah ilyenkor nem kell szégyellni és segítséget kérni. Mamától, apukától akárkitől. 1-2óra pihi és jöhet a többi. Ne parazz minden rendben lesz 😊

Mert nagyon sok oldalon (itt is amúgy) kb. rinyaversenyt csinálnak az anyukák. Arról nem is beszélve, hogy ugye nők, imádnak egymással versenyezni, úgyhogy panaszkodásban is muszáj überelni a másikat. Az ő szülése rosszabb volt, az ő kölkével nehezebb, neki nagyobb szenvedés az élet stb. Borzasztó amúgy.

Nekem két gyerekem van, az első trimesztert mindettővel végighánytam, nagyon szenvedtem, az utolsóban pedig komoly komplikációk voltak mindkettővel, ezért még a császárt is megnyertem. Aztán megszülettek, és úgy dobta a gép, hogy aludni egyik se tud normálisan :D A lányom éjjel is, nappal is tragédia volt, de olyan szinten, hogy az éjszakai átlag kelés 5-6 volt, nappal meg amíg be nem állt egy alvásra, 15 percenként ébredt és nyűglődött. Az egy alvással ez a rész már jó volt, de az éjszakákkal 2,5 éves koráig kínlódtunk. Emelett borzasztó volt az evés is. A fiam most lesz egy éves, nála már összeteszem a kezem, hogy most már van olyan éjjelünk, amikor csak 2x kel (na azért nem mindegyik :D), és nappal többnyire normálisan alszik, egyet délelőtt, egyet délután.

De mindezek ellenére sose volt olyan érzésem, hogy ez milyen borzasztó, meg szörnyű, meg nehéz. Azt nem állítom, hogy nem morgok el egy "nemhiszemelbazzeg"-et éjjel az 5. kelésnél, vagy nincs olyan napom, amikor tiszta kattantak és a falra mászok tőlük. De imádom, hogy vannak, sokkal több a boldog pillanatom velük, és soha nem csinálnám másképp.

Szerintem nagyon nagyrészt hozzáállás kérdése. Minél kevésbé görcsölsz, minél rugalmasabb vagy, és minél inább elfogadod a helyzetet, hogy gyerekkel nem minden úgy alakul, ahogy elképzeled, annál jobban képes leszel élvezni a családosdit.

Melyik babás oldalakat? Én is olvasok párat és csoportokba is beléptem, de nem ezt tapasztalom.

Volt olyan, amiből kiléptem, mert mindig a beteg gyerekek vagy a gyermekbántalmazás volt a téma, de nem ez a jellemző.

5 éves a gyerekem és sok hasznos infót olvastam már. Kiránduló helyek, játék ötletek, receptek, vitaminokat is kitárgyaltuk már... Persze vannak nem egyetértések, de elenyésző.

Szóval szerintem túlzol. Vagy rosszul szelektálod az oldalakat.

Erre nem lehet úgy tekinteni, hogy az egész szörnyű! Azért hallhatod ezt , mert vannak rosszabb részei, amit előszeretettel emlegetnek fel frusztrált pillanataikban az anyukák. Inkább hullámvölgy a gyereknevelés. A szülés utáni depresszió, a baba hasfájása, majd a fogzással járó nyűg, majd amikor menni tanulnak a vele járó frusztráció, hogy nem képesek felkapaszkodni, felmenni, vagy eljutni valahova és sírnak miatta. Nem egyszerű, és elfogyhat az ember türelme. DE! Amikor a szülés után ott tartod a finom illatú kisbabád, amikor először rád néz, amikor először rád mosolyog, amikor már vissza kéreckedik hozzád, mert téged szeret a legjobban, és melletted érzi magát biztonságban, amikor először kacag fel, vagy amikor megteszi az első lépéseit... az megfizethetetlen. Ez nem egy folyamatos rossz állapot. Kell beszélni róla, hogy vannak nehéz időszakok, hogy nem minden úgy fog menni ahogy eltervezted, és inkább abba lenne jó ha lenne segítség ha valaki elmondaná, hogy hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket. Első gyerek mellett tapasztal meg mindent az ember, és nem tud felkészült lenni mert ez egy teljesen új élethelyzet. A másodiknál már tapasztaltabb vagy, nagyjából tudod, hogy mire számíts.

Inkább a körülötted lévőkkel próbálj meg beszélni.

(Nekem az első gyerekem születése után volt egy rosszabb időszakom, mert hasfájos volt a lányom, és nem gondoltam, hogy az ilyen nehéz tud lenni, majd anyum mondta, hogy teljesen rendben van az amit érzek, főleg így szülés után, és elmesélte, hogy ő hogyan élte meg. Én megvisítottam, hogy ezt előbb is elmondhatta volna.)

Az interneten sokszor végleteket talál az ember. Valaki nagyon boldog és minden egyes másodpercét élvezi az anyaságnak, más megutálja az egészet. Ez nem fekete fehér, próbálja meg a környezetedből tájékozódni.

Legyunk oszintek. A terhesseg 10-bol 9 nonek teher. Kinek jobban, kinek kevesbe. Faj, kenyelmetlen, korlatozasokkal jar. Minden trimeszternek megvannak a maga nyavajai. En nem szidom a 3-at, azon tul, hogy pingvineket megszegyenito toporgosokat adok elo es naponta 22x pisilek, eddig nem volt nagyobb bajom vele. (Kopp-kopp-kopp)

De igen egy baba szuletese nagyon nehez. En is latom. Es foleg nehezze teszi, ha felmesz ezekre a hulye forumokra ahol ugyis megtudod, hogy miert vagy szaranya. Pl a tesom nem szoptat. Igy dontott. Neki igy kenyelmes es igy tudja megorizni a jozan eszet. De ezt a sok hulye no meg veletlen sem tartana tiszteletben hanem szidna mint a bokrot. Kozben ok meg vinnyognak, hogy nekik nincs eletuk. Nem kell martirnak lenni es tokeletes anyanak sem. Fel kell merned a korlataidat es legyel eleg jo anya. Ha valakinek megy a szoptatas es nem szenvedes, szootasson, ha nem, nem kell eroltetni. Ha valaki imad a gyerekevel lenni 0-24, aludjon vele, ha nem, altassa kulon. Ha valakit boldogga tesz, hogy soha nem bizza masra, ne bizza. Ha valakinek az kell, hogy 2 hetente egyszer a nagyinal legyen egy ejszakat mar 3-4 honapos koratol es a nagyinak is ok, akkor legyen.

Sokan, en azt latom, sajat magukat szivatjak tok feleslegesen. Egy csomo szarsagot el kell engedni, lehurrogni, aki bele akar pofazni az eletedbe, nem foglalkozni a netes hiper-szuper es vagy kiegett es mindent jobban tudo stb. hulyekkel. Ha ram hallgatsz lepj ki az osszes ilyen csoportbol es elvezd a terhesseged a nehezsegekkel egyutt. Amikor meg meglesz a pici, talald ki, hogy nem orulsz meg es ha az pont nem a who 2020-as ajanlasa lesz, szard le. Ugyis mindig mas a trend a hozzataplalasban, adjunk e teat/vizet, ne adjunk, foghatjuk e az olunkben ugy hogy ulo pozicioban van amig meg nem tud ulni vagy nem... stb. Nincsenek a gyerekek cukorbol es szamtalan ember felnott egeszsegesen akkor is mikor 3, meg akkor is mikor 6 hosan taplaltak hozza, az is aki anyatejes az is aki tapszeres volt.

Az alvas meg olyan, hogy azt ugyse fogsz egy darabig ha megszuletik, de azert keves olyan embert ismerek, akinek egy eves gyereke van aki mellett ne lehetne tobbe-kevesbe normalisan aludni.

Azt is vedd számításba, hogy ez a mai gyereknevelésnek csúfolt gyereks*ggnyalás azért tényleg embert próbáló. Nem kell állandóan a gyerek nyomában lihegni, megvenni neki, amire rámutat, meg állandóan aggódni minden tüsszentésén meg piros foltocskán. Aki lazábban veszi és csak örül a gyerekének és bízik benne (nyilván figyel is rá és az egészségére), az boldog anyuka szokott lenni.

A másik, hogy itt a gyakorin is versenyt csinálnak az anyák a mártírságból, elég, ha egy kicsit körülnézel. Nemrég volt egy kérdés, az volt a lényege, hogy milyen anya már az, aki nem örül, ha karácsonyra babacuccot kap. Egymásra licitáltak, hogy őket mennyire nem érdekli semmi más a kisbabán kívül, és ők bizony nem is örülnének másnak. Ez hosszú (néha rövid) távon visszaüt sajnos, tönkreteheti a párkapcsolatot, ha az anya beleborul a gyerekbe, és egyébként mentálisan sem lehet bírni ezt az örökös háttérbe szorítottságot. Tudod, ha az anya boldog, a gyereke is az! De az anya nem a folyamatos pelenkázástól lesz boldog, hanem attól, ha néha regenerálódhat az állandó készenlétből és foglalkozhat saját magával is.

1.

Mert nem könnyű

2.

Mert jönnek a megszült anyukák, hogy nekik senki nem mondta,hogy ez ilyen nehéz ( tapasztaltam ilyet)

3.

Az nem hírértékű, hogy mennyire "cuki"

4.

Általában a nezen vezeti le az anyuka a feszkót.. a nehatívatí rja ki magából

Nem azt, hogy ma minden flottul ment, hanem segítsegek, mit tegyek, ha nem tudok megfőzni ma, mert rajtam lóg a pici?

Nehéz..

Főleg többedik terhesség alatt.

Imádom a lányom, de 17 hónapos mellett 30 hetes terhesnek lenni nem könnyű. Tudtam, hogy nehéz lesz.. de nem, hogy ennyire, a java pedig vissza van.. pl majd 2 pici gyerekkel..

De utána nekem lesz könnyebb 🤔😬

29-es, ott a pont. Ha minden flottul megy, az nem elég érdekes másoknak, és nem kell kérdést kiírni a gyakorira meg a fórumokra.

Nekem viszonylag problémamentes volt az első terhességem. A másodikkal veszélyeztetett terhes voltam kb. félidőtől, többet kellett pihennem, nem erőltethettem meg magam, ami egy másfél éves gyerek mellett nem volt egyszerű. Ettől eltekintve ez sem volt nehéz terhesség, egyszer sem hánytam, boldog kismama voltam. A gyerekek egészségesen, megfelelő időben és súllyal születtek. Az első szülés viszonylag hosszú és az utolsó pár óra iszonyú fájdalmas volt, a másodiknál sikerült gátvédelemmel és oxytocin nélkül szülnöm (szuper orvossal és szülésznővel), így nem volt annyira borzalmas (a gyermekágyas hetek is könnyebbek voltak). De ezt is, azt is túléltem, ahogy sokan mások. A szoptatás küzdelmes volt, később jött a tápszer, elfogadtam, hogy így történt. Néha betegek is voltak, voltak apró balesetek, egyéb gondok is, de közben sok-sok boldog pillanat, időszak is volt, amikre szívesen emlékszem vissza. Nekem megérte, nagyon szeretem a gyerekeimet, és ők is engem. Sem a házasságom, sem a testem/egészségem, sem az idegeim nem mentek tönkre, munkám is van, elégedett vagyok az életemmel. Szívesen vállaltam volna harmadikat is, csak a férjem már nem akart több gyereket.

Szerintem ne parázz előre semmin. Az hasznos, ha olvasol a témáról, megpróbálsz előre felkészülni a problémákra. Lehet, hogy a fórumok helyett hasznosabb lenne szüléssel, babagondozással, gyerekneveléssel foglalkozó szakértői oldalakat, könyveket olvasnod, ha ennyire lehangolnak, elkedvetlenítenek a negatív beszámolók.