Ti szoktátok boldogtalannak érezni magatokat?

"De hát kb hülyének lennék nézve...mert hát az egész napos játszásba itthon a melegbe hogy nem vagyok boldog..."

Ezt te sem gondolhatod komolyan. Nagyon rossz a realitásérzéked, ha azt hiszed, egy pszichológus hülyének nézne ezért. Ráadásul nők tömegei csavarodnak be az otthoni gyerekezéstől. Nem vagy rossz vagy hülye, amiért azt érzed, amit. Tudom nehéz, én is sokszor ostorozom magam, amiért nem vagyok boldog. Hiszen van egy szuper férjem, 3 egészséges gyerekem, anyagilag is rendben vagyunk, hálát kéne adnom a sorsnak, nem pedig itt nyavajogni. De ha hagyom a gondolataimat ezen az úton menni, akkor sosem lesz jobb, és nem tudok valódi segítséget kérni sem. Márpedig én boldog akarok lenni.

"nekem a kettőnk ideje hiányzik"

A párkapcsolatotok jövőjét nézve pozitív, hogy pont ez hiányzik :-)

Beszélgess erről a pároddal, mondd el, hogy neked lenne erre több igényed, és gondolkozzatok, hogyan tudnátok megoldani. Nem mindegy, mik az anyagi lehetőségek, kitől tudtok segítséget kérni, hogy vigyázzon a gyerek(ek)re. Lehet, hogy ki tudtok találni valamit, például valamilyen otthonról végezhető napi pár órás munkával ha tudsz egy kis plusz pénzt keresni, akkor abból havi egy óra bébiszitter kijön, és akkor elmehettek együtt. Vagy más, gondolkozzatok rajta - az ember hajlamos feladni, úgy érzi, hogy biztos nincs megoldás, pedig még 5 percet sem gondolkodott.

A másik meg az, hogy ha egyelőre a közös programot nem tudjátok megoldani, akkor igyekezzetek, hogy legalább neked legyen valami rendszeres szabadidős tevékenységed. Ez nem helyettesíti a közöset, de segít, hogy legalább ne csavarodj be. Ez akkor is fontos, ha van közös program, de kevés, sőt, ha van elég közös program, akkor is normális, ha van igényed saját szabadidőre is (és az is normális, ha nincs rá igényed).