Ti szoktátok boldogtalannak érezni magatokat?

Nem szoktam. Inkább néha csak az anyagiak miatt borulok ki. Építkezünk,nagy a hajtás,sok pénz megy el rá,de emellett randizunk. Igaz, hogy nem 5 csillagos szállodában meg wellness, külföld,hanem elmegyünk sétálni gyerek nélkül,fagyizunk, beszélgetünk. Néha rendelünk kaját,ha éppen úgy adódik és együtt esszük meg és élvezzük a csendet. Néha túrázunk szerencsére egyikőnket sem zavar sem a hideg,sem az eső. Mindig meglep valamivel. Ma van a névnapom és el akart vinni vacsorázni, ehelyett azt mondtam, hogy a vacsora árából inkább válasszuk ki a csempét a fürdőszobába. :) Nem várok tőle el semmit,de szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy mindig meglátja, hogy mikor van szükségem egy kis kikapcsolódásra és csendre,vagy, hogy mikor vegye ki a kezemből a porszívót.

Szerintem keress egy megbízható embert,akire bátran rá mernéd bízni a gyereket és szervezd meg a randit, hogy ne legyen az a kifogása, hogy nem tudjátok kire hagyni. Sajnos én úgy látom, hogy nem akar valamiért kettesben időt tölteni veled,mert,ha akarna, akkor nem keresne kifogásokat. Ha meg tényleg nincs kire bízni, akkor vigyétek magatokkal, úgy is lehet jól érezni magatokat,mert mindenképpen jó kimozdulni otthonról, akár gyerekkel is. Mi is így csináljuk,ha nem tudnak rá vigyázni a szüleim. 8 hónapos most és inkább cipelem a hátamon a 10kg-os kis fenekét túra közben, minthogy otthon üljünk.

Szia!

Normális, hogy így érzel, de itt az idő, hogy változtassatok! Gyerekkel is ki lehet mozdulni, akkor is, ha nincs autótok. Próbáljátok meg, hogy heti két alkalommal elmentek hármasban sétálni a pároddal fél órára. Aztán ha belejöttök, akkor lehet komolyabb közös program is.

Másrészt azt nem értem, hogyha a párod elmehet iszogatni, amíg te vagy a babával, akkor te miért nem mehetsz el pár órára barátnőzni, amíg ő vigyáz rá? Nem mered rábízni, vagy ő fél tőle? Gyakorlásképpen vigyázhatna a babára, mikor otthon vagy, és ha már biztos magában, akkor el is mehetsz :-) De amúgy az én barátnőim közül van, aki babástul jön, mikor találkozunk. Mióta kettő van neki, azóta az egyikünk segít neki lehozni őket (nincs lift, és a kocsi+hordozó már nehéz a lépcsőn).

"Csúnyán hangzik de irigy vagyok rá hogy ő elmehet iszogatni, dumálni a haverokkal,nekem meg az a kikapcsolódás ha egyedül megyek a boltba vagy a postára."

Kezébe nyomod a gyereket és elmész 3 napra pihenni. Ennyi. Nevelje. Túlélik.

Nem.

Max. ha eszek egy jót vagy veszek valamit, de akkor is csak arra a pár pillanatra.

Örülj neki kérdező, hogy te legalább boldog vagy a gyerekekkel, egyébként tényleg bele lehet bolondulni ebbe a mókuskerékbe és igazad van, jogosan írtad!

Aki nincs benne, az a munkahelyén letéve a lantot azt csinál, amit akar. Pihenhet, aludhat, töltődhet.

De az anyaságnak sosincs vége és 0-24-ben szolgálat.

Csak itt nem lehet felmondani....

Ha még egyszer dönthetnék, nem, nem soha!

Jajj de ismerős érzés ez! Különösen az a rész, hogy a bolt és posta gyerek nélkül a kikapcsolódás számodra. A múltkor nagybevásároltam a tescoban egy tonnányi kaját, amíg a férjem itthon maradt a gyerekekkel, és mikor hazajöttem, úgy kérdezte meg, hogy jól éreztem-e magam, mintha wellnessről jöttem volna haza. De a legszörnyűbb, hogy igen, tényleg színfoltja volt ez a bevásárlás a szürke hétköznapoknak, mert végre nem kellett közben egyik gyerek nyafogását sem kezelnem, mint a legutóbb, amikor az egyéves teli torokból üvöltött végig, amíg a szalagra fel és lepakoltam a cuccokat.

Nálam lassan odáig fajult a folytonos boldogtalanság, hogy nemrég megfordult a fejemben, hogy nem lehetséges-e, hogy ez már valójában depresszió, és nem kéne-e segítséget kérnem.