Sokszor érzem magam boldogtalannak, mintha nem is örülnék. A hormonok az oka vagy velem van a baj?

Ismerős érzés, és tudod, mire jöttem rá? Hogy azzal okozok magamnak rossz érzéseket, hogy van egy idealisztikus elképzelésem arról, hogy hogy kéne éreznem magam! És ha nem úgy érzem magam, akkor mi van?

A negatív érzések is az enyémek, és amikor megengedtem magamnak - bűntudat nélkül! - hogy átéljem a negatív érzéseim IS, el is múltak. Sőt, a rosszullétek is elmúltak.

Igenis dühítő, hogy egy kis lény, akit még csak nem is ismerek, átveszi az irányítást az életem felett! Lehet haragudni nyugodtan emiatt. Ha átéled, elmúlik! ;-)

Ugyan ezt érzem én is. 12 hetes vagyok, 5 hetes korom óta ki se léptem a házból csak az orvoshoz, mert vészes hányás miatt nem tudok elmenni se sehova. Eddig nem is tudtam örülni a babának, persze szeretem, de alig várom hogy vége legyen a terhességnek. Eddig nagyon nehéz volt, 3 szor voltam a kórházban infúzión, 3féle gyógyszert szedek a hányásra, de alig használ... Én is teljesen depressziós lettem.

Szerintem ez nem túl jó állapot, de nincs veled baj. Nem mindenkinek felhőtlen a terhessége, és mi pont a szerencsétlenek közé tartozunk. Majd lesz jobb is, és ha már itt lesz a baba elfelejtjük a sok szenvedést. Én legaábbis ezzel nyugtatom magam.

12hkm

Sajnos a média is úgy adja elő, mintha ez mindenkinek valami álomvilág lenne. Pont nem tudtam ezzel azonosulni sokáig. Mikor elmúlt a hányinger és a fekvés is feloldódott hetekig folyamatosan fájt a fejem. 16 hetesen elmúlt minden és elkezdtem érezni a babát. Na onnantól valóban imádtam terhesnek lenni.

És pont az ilyen esetekben nehéz élvezni a terhességet, amikor részben vagy teljesen végig kell feküdni. Hát nagyon jó "buli". 12 hetesen azt mondtam ha még egy hetet pihennem kéne nem bírnám ki.

Szóval nincs veled semmi baj! Hormonok is, megváltozik az életetek a baba miatt ami okozhat bizonytalanságot, félelmet és még a mozgásban is korlátozva vagy. Csoda lenne, ha élvezné így bárki.

Ne aggódj, én is éreztem ilyet több héten keresztül.

Mondjuk nekem az se segített, hogy nem tudtam dolgozni, olyan cefetül voltam kb. félidőig, a klotyó fölött dekkoltam egész nap és hánytam.

De vártam, hogy mikor jön el a rózsaszín ködfelhő...

Hát jelentem, már kezd elérni, a kedvem is jobb, már nagyon-nagyon várom Őt, de sokáig nem tudtam mit kezdeni a terhességgel.

Hát nem a kedvencem, már várom, hogy kint legyen.

Én is depis voltam, bőgtem, úgy éreztem, nem akarom ezt, amire rátett egy lapáttal, hogy mindenkinazt mondta, ilyenkor boldognak kell lenni, mosolyogni, kicsattanni stb. Hát ez nem ment, de idővel minden változni fog, hidd el!!!

Én se hittem el :P

De azok a hülye hormonok...

Valahogy en is igy erzek. Neha elfog egy jaj istenem de boldog vagyok érzés,hogy ott a kicsi,de neha elkap valami "roham",es mar azon kapom magam,hogy attól rettegek baja van...

En ezzel küzdök. Neha boldog vagyok aztan el is mulik. Főleg ha egyedul vagyok,a párom Melozik. En is dolgozom meg,3napot 6oraban... De ez nem vigasztal. En meg csak 10hetes vagyok,de minden vágyam ,hogy legalabb mar a karomban tartsam,akkor elmulik remélhetőleg ez a para...hogy egyszer felek egyszer nyugodt vagyok,h minden oke. Akkor meg majd jon mas...miért sir..stb.

Ez ilyen :)

A hormonok az oka ez tuti :)

Idovel jobb lesz,bízzunk ebben! :)

Kitartás!