Jelenlegi kismamák és már volt kismamák, kérlek nyugtassatok meg, hogy nem vagyok egyedül. Másnak is nehéz (volt) a terhessége?

Szerintem sokan egyébként csak “bebeszélik” maguknak a tüneteik felét, mmint nem úgy értem, h direkt, inkább tudat alatt... én is azt tettem :P. A 11. hétig fogalmam sem volt róla, h terhes vagyok (összevissza ciklus, szal nem izgatott, h már megint késik), és az égvilágon semmi bajom nem volt - egyedül a melleim durrantak be, de az mindig, menstruáció előtt. Nah a lényeg, h amikor megtudtam, h terhes vagyok, hirtelen én is mindenféle tünetet éreztem magamon, aztán lejárt a szabim, visszamentem dolgozni, és nem volt rá időm/kapacitásom, hogy terhestünetekkel szenvedjek, el is tűntek megint. :D Szóval én is “bebeszéltem” magamnak néhány felesleges szenvedést. Szerintem anyáink/nagyanyáink is így lehettek vele, mmint nem volt kapacitásuk szenvedni a terhességgel, (meg ugye lehetőségük sem volt terhesfórumokat olvasgatni, és mindenfélével diagnosztizálni magukat), ezért nem is tették.

Sőt, most nem vagyok terhes, de jelen pillanatban én is azt érzem, h “legszívesebben vontatóhoroggal huzatnám magamat ki még a sarki kisboltig is”...

Szóval a saját példámból kiindulva én azt tudom tanácsolni, hogy foglald el magad nem terhes dolgokkal, mittudomén hobbi, olvasás, kertrendezés, munka, bármi. Ha nem a terhességre meg a problémákra “koncentrál az agyad”, a tüneteid is mérséklődnek - nyilván nem 100%, de nálam bevált.

Boldog babavárást!

A 23-as hozzászólónak válaszolnék annyit, hogy teljesen egyetértek, én is ilyen vagyok egy kicsit (bebeszélős):

Pontosan 8 hetes 1 napos voltam, amikor elolvastam, mit várhatok ezen a héten és leírták valahol, hogy leggyakrabban ezen a héten jelentkezik az émelygés, és abban a pillanatban, ahogy ezt elolvastam, elkezdtem émelyegni, egészen a 20. Hétig ,amikor is azt mondta egy ismerősöm, hogy általában a várandósság félidejéig jellemző az émelygés. :D

Nemtudom, ezeknek amúgy mennyi a valóságalapja, engem nagyon jól irányított. :D

24 hkm

5 hetesen tudtam meg hogy babát várok, 3 évnyi próbálkozás után végre jött, nem számítottam rá egyeltalán, már azt hittem nekem nem is lehet. Rendszertelen volt mindig is a ciklusom, de ha elkezdett fájni a mellem rá 2 hétre mindig megjött. Így kezdődtek a tünetek, 3 heti mellfeszülés után gyanakodni kezdtem és csináltam egy tesztet, de egész végig azt hittem úgyis negatív lesz, 3 éve csak negatív tesztjeim voltak, erre egy erős pozitív tesztem lett. Attól a naptól kezdve táppénzen vagyok mert a munkahelyem olyan hogy nem tudnék dolgozni.

5-6. hétig mindjárt megjön érzésem volt, görcsöltem és feküdtem sokat. 6. héten jött a derékfájás és mellé a hányinger. Kegyetlen rosszul voltam, volt hogy felébredtem reggel és csak 2 óra hossza után tudtam felállni, mert úgy éreztem hogy ha felülök akkor tuti hányok. Eleinte inkább fogytam mert kevés kaját tudtam megenni, a sültkrumplitól egyenesen rosszul voltam, meg a kókuszolaj szagától, állandóan aludtam és hulla fáradt voltam. Szerencsés vagyok mert csak 2x hánytam az első trimeszterben, és a 8. hétre mintha elvágták volna a tüneteket, meg is ijedtem hogy elmúlt, de az orvos megnyugtatott hogy minden rendben.

A második trimeszter olyan volt mintha feltöltődtem volna energiával, újra tudtam enni mint előtte és nem is éreztem hogy babát várok, csak mikor 16-17. hetesen meg nem mozdult. Egészen 25-26. hétig energikus voltam, 28. héttől meg újra előjött a fáradtság, megint szükségem van a délutáni alvásra, viszont az éjszakát már nem tudom végigaludni, nem kényelmes sehogy sem, állandóan pisilni kell, nem tudok elmenni úgy bevásárolni hogy ne kelljen wcre menni, a hosszabb sétától keményedik a hasam. Most a 30. hétben vagyok, nem vészes, csak ez az állandó pisilési inger zavar. A szüléstől nem félek, várom már hogy itt legyen velünk a kisfiam. ❤ Kitartást kívánok neked és pihenj sokat, remélhetőleg hamar túl leszel a rosszullétes időszakon, bár nem garantált, van aki a terhesség végéig hányingerrel, hányással küzd. Igyál sokat ha hányós leszel nehogy kiszáradj. 🙂 Ha fáradt és álmos vagy aludj, mert aztán nem fogsz, ki kell használni az időt. 🙂