29 hetes kismama vagyok, de sokszor azt kivánom bárcsak vége lenne már a terhességnek. Nem kell fére érteni, IMADOM a picit és alig várom, hogy megszulessen, de a terhességet nem igy képzeltem el. Van ezzel igy más is?

tulajdonképp mi a baj?

amikor meg megszületik vissza fogod sirni hogy milyen jó volt még mikor a pocakban volt ... szerintem ez is egy stádium ami nem véletlenül van és tart ennyi ideig.

szóval fizikálisan v. szellemileg van "eleged".... ha kicsit bővebben leirod talán tudunk válaszolni konkrétabban.

Nekem 5 hetes a picim és imádom tényleg de hidd el sokkal nyugisabb volt az életem amíg a pocakban volt.

2óránként kel fel éjszaka így aludni se tudok rendesen és mivel nappal nagyon fáradt vagyok így kicsit ingerlékenyebb is vagyok mint általában.Szerintem még örülj egy kicsit annak hogy tudsz pihenni hidd el eljön az az idő is amikor már kint lesz a babád. :)

persze hogy van ezzel más is. Én pl nem tudok aludni, de nem csak a melegtől, hanem ha lefekszem, annyira nyomja a tüdőmet a hasam, hogy alig kapok levegőt. Így minden éjjel ülve kell aludnom...

Amúgy valóban ez még "istenes" időszak ahhoz képest, ami ezután jön:)

En most a 4. terhessegemmel vagyok igy mint Te.Igaz En mar 36 eves multam,nem olyan mint 22 evesen terhesnek lenni.Rendszerint mindig van valami bajom,foleg pocakkemenyedes,almos vagyok,sokat alszom,meg mindig van hanyingerem,most meg itt van ez a meleg .Raadasul a mi lakasunkban 28-30 fok van.

30 hkm

megértelek:( én kb a terhesség 22-23. hetétöl érzem kellemetlennek, folyamatos székelés (naponta 5-6x), aztán ez elmúlt, most meg jóslófájások elég erösen, hogy úgy érzem meghalok... Ezek a kellemetlen részek az biztos. Én mondjuk rosszabbnak képzeltem. Kitartást, már neked sincs sok és végre veled lehet a picikéd!:)

31 hetes

Én nagyon nem szerettem terhesnek lenni. Minden végig ment rajtam kezdve a folytonos hányástól, az egyfolytában pisiléstől, a nem alvástól, a zsibbadástól, a vizesedéstől, a két vesekő megszülésétől, a gerincfájdalomtól, az iszonyatos keményedéstől (4 béres magnéziumot szedtem naponta orvosi utasításra)a ragyákon át minden.

De tudod........hiányzik. Valószínű nem vállalunk még egy babát, és nem élveztem ki azt, ami valószínűleg egyszeri és megismételhetetlen volt az életemben.

Nem hittem azoknak, akik azt mondták élvezzek ki minden percet és pihenjek. Most mindent megadnék egy óra nyugiért.

Imádom a Kislányom, Ő az életem, és a legjobb döntés volt az amikor Őt elterveztük, de nagyon embertpróbáló vele az élet.

Valakinek ez jut, valakinek az.

A mi Kicsikénk nagyon sírós baba. Még most is 3 hónap után is hasfájós. Felfedezte a körülötte lévő dolgokat, de ha nem éri el a játszószőnyegén lévő állatot, olyan ordításba kezd, hogy vígasztalhatatlan. Néha meg csak úgy szimplán olyanja van, és képes 3 órán át visítani. Hiába veszem ölbe, bármit csinálok meg se hall. Egyébként ezeket leszámítva egy egészséges, mosolygós baba és csak ez számít.

Ismerősöméknek meg olyan nyugodt a baba, hogy nem túlzok......szinte soha nem sír. Kirándulgatnak, és békésen kiegyensúlyozottan élnek.

Hát én már előre rettegek a fogzástól.

Szóval pihenj, és élvezz minden percet, mégha akkor nem is tűnik minden jónak.

Hiányozni fog nagyon ez az idő, majd meglátod.

A vége felé már én sem akartam terhes lenni,már mindne nap azt kívántam legyen vége,mondjuk nekem nagy volt a babám és így nehezebb is volt,epegörcsökkel "fűszerezve".

Most meg visszasírom és alig várom h újra állapotos lehessek,ami nem biztos megadatik:-(

Egyébként jól jöne már csak egyetlen egy átaludt éjszaka is:-)