2 éve volt abortuszom mègis a mai napig olyan mintha tegnap törtènt volna ès nem igazán tudom feldolgozni. Nektek, hogy ment?

,,Annak az embriónak nem volt még idegrendszere, éntudata. Nem gyerek. Minden csirke fejlettebb létforma, amit megeszel.

Az fáj, amit hozzáképszelsz. Megértem így is."

A Te válaszod a tökéletes példa arra, miért kellene kötelezővé tenni abortusz előtt azt, hogy a 8-11. hét között ultrahangot készítsenek, amit a nőnek végig kellene nézni. Nem azért, mert az abortusz ellen vagyok. Hanem a az ellen a mérhetetlen érzelmi közönségesség, és értelmi hiányosság ellen, ami a gondolatodból árad. Érzelmileg egy csirke fejlettebb életforma nálad...

11. Nagyon tévedsz. Tényeket írram le, nem az érzséseimet, tehát egyáltalán nem véleményezheted a közönyös vagy nem közönyös voltomat. És vedd hozzá, hogy milyen kérdésre írtam válaszul.

Nekem nem volt abortuszom és nem is kedvelem (ahogy senki), de nem is ellenzem. Gyerekem is van. Ultrahangot is láttam, sőt magzat boncolását is. Sőt abortuszt és abortumot is. Szívhangja amúgy a patkánynak is van, mégis mérget szórnak ki ellene. Ezzel nem mondom, hogy a magzat patkány, csak hogy ez nem érv.

Tudom, hogy a párhetes embriónak mije van és mije nincs. És igen, a csirke fejlettebb nála. Az a sejtcsomó akkor lesz több ennél, ha valaki elfogadja a gyerekének és lelket tulajdonít neki, belevetíti az álmait, érzéseit.

Később természetesen egyre jobban fejlődik, tudatára ébred a világnak és önmagának.

A szívhang hallgatás abortusz előtt számomra a különleges kegyetlenség egy formája.

Én a patkány, nem tartalak Téged semmilyennek, azért, mert ezt pártolod. Csak képzelj el egy ilyen helyzetbe került kislányt, mint a kérdező, vagy vkit, aki nem tud vállalni egy gyereket.

Mi értelme ennek?

Szerintem borzasztó dolog az abortusz, mint mondtam, én láttam is. De azt gondolom, hogy egy éntudattal nem rendelkező kezdetleges életforma elpusztítása, és egy érett, gondoskodásra, gyengédségre vágyó és váró újszülött világra hozása szeretetlen és a nevelésére alkalmatlan környezetbe - nem egészen egyenlően súlyos hiba.

,, egy érett, gondoskodásra, gyengédségre vágyó és váró újszülött világra hozása"

Khm...el tudod mondani, ez mikortól érvényes a magzatra? A 36. héten? A 28. héten? A 12. héten? Mikortól tekinthető gyengédségre vágyónak? A 34. hétben nem? Vagy a 12. hétben még nem (mert addig engedik alapesetben az abortuszt), de a 13. hétben már igen? Azért zavaros és teljesen megalapozatlan az, amit írsz, mert fogalma sincs jelenleg senkinek arról, hogy mikortól tekintsen valakit érző lénynek.

És igen, a kiszolgáltatott, félő és felelőtlen kislánynak szörnyű trauma lehetne a szívhangot hallani. Nem baj. Megtapasztalja egy életre, hogy milyen felelősséggel tekintsen a párkapcsolatra, szexualitásra.

A 12. Hét egy konszenzus. A felvetéseid jogosak, de nem tartom alkalmaanak ezt a szituációt egy abortusz-vitára. Ez olyan kiterjedt és kényes téma, hogy mindenre és minden ellenkezőjére egy külön irányzat épül.

Én nem vagyok filozófus, sem etika-tudós, csak egy sima ember, ezért elolvastam az Orvosi etika c. könyvben, hogy milyen állítás mellett mi szól, és hogyan alakult ki a 12. hét, mint jelenlegi határ.

Javaslom Neked is, ha ez érdekel.

Egyébként beteg magzat esetén sokkal később is meg lehet szakítani a terhességet, amikor már vetélést indítanak és ott hal meg a magzat az anya és az orvosok jelenlétében - ez sokkal súlyosabb etikai kérdés, mondjuk egy Down-sy esetén.

De ezekre az esetekre az ezzel foglalkozók az összes ismeret és gondolat mérlegelésével találtak ki szabályt.

Szerintem képzetlen laikus (én is az vagyok) nem kell, hogy ba.omi okos legyen és a saját véleménye alapján akarja mások életét is befolyásolni.

Aki elveteti a gyerekét, minden olyan infót megszerezhet ma már, ami a döntését segíti. A törvény engedi a 12. Hétig az abortuszt, akkor is ha Te sajnálod a kis ébrényeket, amik más ember testében nőnek. Én is sajnálom, de sztem mindenki.

10.hettol magzatnak szamit, nem pedig embrionak, vajon miert??!

Kerdezo! Szerintem talalj magadnak egy baratot, akivel ki tudod ezt beszelni, esetleg a parod vagy anyud, max egy pszichologus!

Nekem vetelesem volt, de szornyen fajt, az segitett, h paromnak barmikor ki tudtam sirni magam es o meghallgatott.

Sajnos, a problemadra igazan csak az ido lesz a gyogyir, de valahol mindig ott fog maradni benned a keseruseg. Kitartas!

látom, mindent megtennél, hogy ráerőszakold másokra a saját értékrendedet és gondolkodásod... sebaj, én meg mindent megteszek, hogy az ilyenektől megvédjem az érintetteket...

A felelős gondolkodástól, tudatos döntéshozataltól, tervezéstől, rossz döntések esetén a következmények elfogadásától akarod megvédeni az érintetteket? A te világod a felelőtlenség, a bármit lehet tenni, a csak magadat nézd filozófia kegyetlen, önző és boldogtalan világa.