Abortuszom volt, és képtelen vagyok feldolgozni?

Sajnos nehezem. Nekem egy 1éve volt kb. Most viszont, úgy néz ki, hogy terhes vagyok és ez elvonja a figyelmemet az abortuszról. Nekem majdnem mindennap eszembe jut/jutott. Az első hónapok voltak a legnehezebbek. Amikor mentem az utcán és terhes nőket láttam, vagy kisbabákat, egyből elsirtam magam. Nem tudtam abbahagyni. Rengetegszer sirtam.

Egyébként, nem tudtad volna felnevelni az apuka nélkül?

Biztos nehéz lehet, sajnálom.

Én nagyon nehezen estem teherbe, sokáig küzdöttük, orvosi segítség kellett. Így én nem tudom, mit is érzel pontosan, csak elképzelni tudom.

Írod, hogy nagyon szeretted volna a gyermeket. Miért nem merted vállalni? Hány éves vagy?

Én vetélés után voltam megzuhanva... :S Azt sem tudtam, hogy terhes vagyok és úgy vetéltem el, nem volt kellemes lelkileg sem.

Az abortusz az más, én személy szerint elítélem. (bocsi, hogy ezt írom, de miért mondjam, hogy helyesnek tartom ha nem?)

Engem az húzott ki a gödörből, hogy újra terhes lettem és a babámra koncentráltam meg magamra és arra, hogy minden rendben legyen. Tudtam, hogy minden oké lesz és hogy egészséges lesz a kisfiam, nagyon vártam, örültem amikor végre megszületett. Szerintem te is majd akkor nyugszol meg valamennyire ha majd egyszer terhes leszel és rendezett körülmények közé születik a babád. Szerintem teljesen túl tenni magad nem tudod majd ezen -mégis csak szént szándékkal vetetted el azt a babát-, de az biztos enyhíteni fog a fájdalmadon ha újra terhes leszel.

Kívánom, hogy találd meg a párod és a boldogságod az életben és ne büntessen a sors amiért abortuszra mentél.