Abortuszom volt, és képtelen vagyok feldolgozni?

Aki családoos emberrel kezd,tudnia kell h védekezés mellett is becsuszhat....már ha védekeztetek...ha nem akkor meg inkább nem írok semmit,inkább keress egy értelmes pasit akinek nem csak a szexre kellesz,és te vagy a fontos neki nem más...(ha te lennél fontos,otthagyná a családját és nem kérné h vetesd el a gyereket)

ezek után ha még szóba állsz vele,nem foglak sajnálni.

Úgy szájbavernék egyszer egy ilyen nagyképü,arrogáns,álszent véresszájú abortuszellenes fröcsögőt hogy a fal adná a másikat.

Nem is irok hozzá kommentet,magatokat minősitetek ezzel. Ezzel és nem,nekem még nem volt abortuszom de az éelt néha olyan meglepetéseket produkál,aminek nem tudunk örülni. Reméljük veletek nem fog megtörténni,hogy abortuszra kelljen szánnotok magatokat,de ha mégis akkor majd jussanak eszetekbe ezek a szavak amikkel másokat a földbe tiportok . Egy vicc komolyan..nagyon felháboritónak tlaálom,hogy valaki egy idegen emberrel szemben ilyen stílust megenged magának. A kérdező nem volt kiváncsi a véleményetekre,ugyhogy menjetek szépen dolgozni vagy keressetek valamilyen hobbit,mert ez nem normális

Léteznek olyan pár napos tanfolyamok, amelyek kimondottan abortusz miatt lelki válságban lévő nőknek szólnak. Ezek egyházi szervezésű dolgok, de családok emberek vezetik a beszélgetéseket. Nézhetnél a pszichológus mellett egy ilyet is.

Azért vannak ilyen "tanfolyamok", mert nem vagy egyedül!! Abortusz után ez az érzés normális, mindenki megküzd vele, egy egész életre szól, az is igaz, felejthetetlen, de meg kell találnod az utat, hogy előre tudj nézni! Általában, ahogy itt is olvashattad pár válaszban, ha az ember megtalálja az igazit, és gyermeket vár tőle, akkor tudja elmondani, hogy egy kicsit megnyugodott. Ahhoz tehát, hogy ezeket a távlati célokat elérd, egyenesbe kell hoznod magad, szeretni magad ennél sokkal-sokkal jobban, és megbocsátanod magadnak, és Istentől is kérni a bocsánatot!

Meg fogod kapni.

Én nem azt mondtam, hogy ölj embert, aztán menj gyónni, és minden el van intézve! Hanem azt, hogy tovább kell lépni, mert sem a halálunk előtti, sem a halálunk utáni ítélkezés nem ember feladata erkölcsi kérdésekben. Még szerencse. Már kiirtottuk volna egymást...

A kérdező pedig segítséget kért, szerintem, tőlem kapott is.

persze 2-n áll.ma de ha a csaj nemet mond...akkor máris nem menne tönkre a család.

amugy meg védekezzen vagy esemény utáni,vagy igy akart pasit fogni??

Szégyellje magát az aki itt fröcsög, de sürgősen. Az, hogy zabigyerek egyből azt jelenti, hogy félre ment az "apa", és a kérdező a szerető.

Lehet pont ti osztottátok az észt ennek a szegény nőnek, hogy takarodjon elvetetni a gyerekét, mert mit képzel magáról, aztán lehet csak egy hülye begyöpösödött apósa lenne. Ha meg családos(nem elvált), mi közötök hozzá, ha a férfi megdugta, és magára hagyta nem a kérdezőt minősíti, hanem a férfit.

Honnan tudjátok, min ment keresztül, mire oda került. Hogyan veszitek a bátorságot pálcát törni a feje felett???

Itt folyton azt lehet olvasni, hogy ha valaki abra megy, akkor a:gyilkos, b:ne vetesse el, c:tanuljon meg védekezni, d:ha fiatal, akkor meg minősített szülői viselkedéssel közlitek, ha a ti gyereketek lenne még jól így meg úgy. DE SEGÍTENI LUXUS. Pl elmondanátok, hol van anyaotthon, hol találna baba mellett munkát, esetleg 2hétig adnátok nekik 1tányér ételt, add örökbe: de azzal számoltok, hogy a terhesség alatt tud e majd enni az anya? Bármit segítenétek. Max fröcsögtök.

Bezzeg ha most azt mondanám, holnaptól még az eszközöket is bezúzzák, és nem lesz ab, senkinek, se erőszakosnak se betegbabásnak SENKINEK. Akkor meg az egyéni szabadságok megsértéséről kárálnátok. Mert helyből az erőszakban született gyereknek a betegnek NINCS joga élni, mert az anyát, családot tönkre teszi. Akkor annak a szegény zabi babának sem volt joga, nem?

Olyan könnyen kiválasztotok gyermekeket itt, hogy melyik élhet melyik nem...

Kérdező, bocsi a bevezetésért...

A lelkit sose, vagy nagyon nehezen fogod feldolgozni. Az abot, elítélem, személyes okokból. Közeledik a gyermekem halálának az 3.évfordulója(1hónap), és még mindig reszketek, és bőgök, ha rágondolok. Mikor oda kerültem az volt a "jó" döntés. Igen én írtam alá a papírt, de nem én hoztam meg a döntést. Az apa miután elsiratott egy 5hetes babát, megölette az élni akarót. Vetélés után épp lelkileg kezdtem helyrejönni, terhes lettem. És akkor kaptam egy akkora pofont az élettől, senkinek, az ellenségemnek se. "akkor is ab lesz, és kész..." ezt az apa. A családom meg teljesen elfordult tőlem. 1hetem volt a kórházig, amikor az anyám közölte, "holnapra tüntesd el azt a gyereket, vagy kiváglak itthonról". 11hetes volt, 1nap és jogilag hozzánk sem nyúlhat az orvos. Nem sikerült életben tartanom. Az apa az utolsó pillanatban is azt mondta gyerekkel nem kellek neki, pedig az esküvőt terveztük, nem volt ex feleség, semmi akadály. Itt kérdeztem, mit tegyek, hogy éljen a gyermeke, jött a sok okos válasz. Volt aki szorgalmazta, hogy elvetessem, volt aki azt szajkózta szüljem meg, és adjam neki... Azóta sem néztem utána mit tehettem volna, mert csak volna, vissza nem kapom Őt.

Fizikailag kopkop hamar, lelkileg nem tudom jól leszek e valaha. Van két csodás gyermekem azóta. 1hónap, és 2éves a nagy, és 4hónapos a kicsi. Mikor rájuk nézek feledteti azt a kicsit, egy időre. És pont miattuk jut mégis minden nap az eszembe, "vajon....".

Egyszer talán sikerül megbocsájtanom magamnak. Addig próbálok élni, mert van kiért.

Nézd én alapból nem vagyok abortusz ellenes, és abban is biztos vagyok, aki valós indokok alapján dönt mellette, nem bánja meg, nem siránkozik, nem képtelen feldolgozni, hiszen alapos átgondoltság után jut el ehhez a ponthoz és nincs mit feldolgozni.

viszont elítélendő, ha valaki azért megy abortuszra, mert nehogy kiderüljön a zabigyerek- például hogy képes valaki ezt a szót használni a saját gyerekére? Ezt minden jóérzésű ember kikéri magának, lezabizni egy gyereket. Egy anya pedig úgy vágná szájon az illetőt. Ennek a nőnek nincs lelke és érzései. Egy önző dög, gondolom a pasas kidobta, miután elrohant megölni a gyereket, mondván nehogy kiderüljön a zabigyerek. És most is magát sajnálja és fenyegetőzik öngyilkosággal. A szerencsétlen gyerekről, embrióról meg annyit tud mondani, de hát zabigyerek lett volna. Az ember az élete értelméről még annak halála után sem mondja azt, hogy zabigyerek lett volna.

Hát tényleg megyek gyónni, de nem sajnálom egy percig sem a nyomoráért.